Hezitálok, hogy mondjam-e, de hát asszem épp Tamás mondta, hogy azért ha van mit, mondjam, és na, itt az jön le nekem, hogy elengedted a választás lehetőségét a néződnek, és ez érződik, hogy nem vagyunk a végállomásánál a képnek, így is jó, meg úgy is jó, de így se kész meg úgy se kész, keresi még ez a virág a helyét, fényeit.

Zoltán, Ágnes, nektek is köszönöm!

Két kép, két világ és mégis egy közös valóság két szubjektív szelete.

Nekem ez nagyon szép, én is szoktam játszani így az élességgel néha.

Köszönöm.

Jó kis tanulmányfotó lehetne, ha állványt használtál volna.

Nem tudom nem osszehasonlitani a bal also viragot a szoborral. Viszlat, liliom!