Ebből az önportré sorozatból, ez az egyetlen értelmes! Bocs!
Ez zseniálisan jó, tetszik az a komoly, de mégis játékos összhang, a tükrört tartotok egymásnak és a másik látszik benne...
Talán a fejednél az a világos folt viszi el egy ezreléknyit, de ez nem von le a kép értékéből!
Ami legelőször eszembe jut a képről az a komolyság. Zsoltról is meg Demeterről az odaadó segíteni akarás és profi komolyság. A kép is jó, és az üzenet is, és tényleg hasonlítotok nagyon.
Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm a figyelmeteket. Akartam magamról egy portrét, ami aztán végül el is készült, majd felrakom, nem nagy ügy, de meg akartam örökíteni, és Demeter jött segíteni a tükörrel, és készítettem a képet és közben meg egyszer csak láttam, hogy oppá, fenébe a portrémmal, itt a kép, aztán persze kellett mocorogni, mi hogy s mint legyen, de a lényeg megvolt, és öröm, ha át is jött.
És ráadásul a konkrét üzeneten túl azt vélem látni, hogy egyre jobban hasonlítasz Demeterre. Valami kósza gondolatmanó keveri a fejemben a példakép és tükörkép szavakat össze.
Hu-hu-huuu, kerem! Mennyire mashogy van ez a valasz megfogalmazva, mint a tegnap esti egyujjas elsoszandekos.
Nagyon eros es hatarozott allasfoglalas. Remek.
(Azt meg csak zarojelben jegyzem meg, hogy mi kreativitas kell ehhez a kephez, hogy ilyen pontosan fogalmazzon.) (Persze lehet, hogy rosszul ertem az egeszet, de szamomra teljesen egyertelmuen ezt mondja.)
Semmi baj, lesz még. tervezem.