Kedves Zoltán, nagyon örülünk, hogy Angliából is érkezett tanulónk, és hogy mozgófilmet küldtél. Ha kategóriába kellene besorolni, a Roland típusú filmek közé sorolnánk, hisz ez is némafilm. Ez azt jelenti, hogy a képek tulajdonképpen függetlenül müködőképesek az aláfestő zenétől. A zene azonban nagyon meghatározza ennek a filmnek a stílusát, ritmusát. Repetitív zenét hallunk pop vátozatban (ennek van komolyabb formája is, a 60-as, 70-es években Steve Reich, vagy a 180-as csoport) és ez a zenei forma repetitív képet generál. De ha abból indulunk ki, amit itt zenében hallottunk, ez a zene mégiscsak építkezik, picit dúsabban, mint azt megszokhattuk, ezért azt kell hogy mondjam, hogy a képeknek is variabilisabban kellene egymásra épülniük, és ez nem attól függ, hogy rövid vagy hosszú filmet látunk. Három nagy egység kapcsolódik össze, a kéz az egérrel, majd ez egy számítógépes keretbe, majd ez önmagába újra, kép a képben. Viszont az alap animáció is 3-4 ismétlődő gesztust használ és ezek így igazából a film felére fáradtabbakká válnak, nem hoznak új képi információt, elveszti az izgalmát az amúgy nagyon jó ötlet. Szeretnénk rólad többet megtudni, mert most a technika elnyomja az embert az üzenetben. Márpedig az Estiskola kezdeti vállalt célkitűzései középpontjában azért az ember szerepel, mert mi amúgy sem tudnánk versenyezni a technikákkal - jelen pillanatban a pedellus és a Szőke próbálja működtetni az oldalt - amiben tehát erősek vagyunk az a gondolat és az ember szabadsága. Lásd Gyula munkáit, akivel ugyan harcolunk, de Gyulának nagyon is emocionálisak és emberiek az üzenetei, vagy akár Katáé, akit sajnálunk, hogy újabban nem küld munkákat. A zenéről mondj többet. Ha te vagy baráti társaságotok készítette, ott is fontos a technikát eszközként kezelni, és minél több emberi hangnyomot, valós tárgyakból csiholt hangot, akusztikus hangszerekből elővarázsolt mintát használni. Nagyon várunk tőled a második leckére is munkákat, de erre az elsőre is, ha van késztetésed, mást is megnéznénk tőled még. (szőke) értékelés: