Két dolgot akartál egyszerre mutatni: a környezetet is, meg azt az érzést, azt az atmoszférát, hogy milyen ez a nyugágyas helyzet, és szerintem a kettő között maradtunk. Ha akarom, akkor ez izgalmas a színeivel, de akkor kevésbé kellene, hogy kopogósra legyen véve, valamiért szereted ezt a nagyon keményre hívott világot, de itt sokat veszítesz az árnyékokban. Ha ez a nagyobb, tágabb nézőpont a fontos, és az atmoszféra és a színek játéka, akkor a fiút meg kellett volna kérni, hogy szálljon ki a hintából, mert akkor ez működne, esetleg a hintában bennehagyva egy törülköző, vagy egy könyv, vagy valami forma, hogy lehessen látni, hogy az használatban volt. Ebből a nézőpontból zavaró a fiú, mert ő csak egy formai kuszasággá válik. Ha pedig ő a fontos, ha a fiúról akarunk beszélni, akkor közelebb kell menni. Így most az ő gesztusaiból semmit nem kapunk meg, az érzetet és az összképet zavarossá teszi ez a szituáció. (hegyi)