A jelenlévők: S. Faragó Gyöngyi, Féner Tamás, Buda Márta, Balla Demeter, Kincses Károly, Tímár Péter - és bár a képen nem látszanak, Pápai Adél Zoé, Török József és jómagam.
A helyzethez es a kephez nem sokat kell hozzatenni, orom latni egy bekesen unneplo tarsasagot. Amirol irnek, az a szereplok viszonya egymashoz es a kamerahoz. Nehany kepnel azon kapom magam, hogy fejben nyilakat rajzolok a szereplok tekintetet kovetve, es ezekbol a nyilakbol erdekes mintazatok adodnak. A szemelyes kedvencem itt a Balla-Timar-Kincses-Hegyi "villam". Es ha mar grafot rajzolok a kepre, pontokat osszekoto nyilakat, akkor erdemes feliratokat tenni a nyilakra, amik a tekintetet irjak le. A fenti peldaban mondjuk "erdeklodo", "rosszallo", "jatekos", de ez szemelyes ertelmezes kerdese. A tobbi nyilacskat es tekintetet a nezore bizom, ahogy Zsolt is, amikor elkeszitette a kepet. (bobák csaba)
Én Károly mellett ültem, itt ahol állok, asszem Zoé ült, csak épp a konyhában csinálja a rendet. De mögöttem az ablak, így fel kellett álljon. Hát, ezért így. Én is kíváncsi lennék, remélem Károly megmutatja.
Nagyon hangulatos kép, jók az arcok, az asztal itt is gyönyörűen fotogén, és nekem Demeter itt is Poszeidón (az előszobás képednél is egyből ez jutott eszembe róla). A konyhában is tüsténkedik valaki. Zoé lenne? És a kanál? A tiéd? Nekem valahogy nagyon hangsúlyos az az asztalfőn árválkodó kanál. Kíváncsi lennék a szinkronban készült másik képre is.
Az van, hogy amit leírsz, az fontos ügy és a fotósnak arra kell törekednie, hogy tudatosan ezeket a viszonyokat valahogy értelmezhetővé tegye a képein, de azért ezt erősen nehezíti, és véletlenszerűsíti (ha van ilyen szó), hogy a szereplők zizegnek, mozognak, élnek, dinamizáltak, ezért egy adott megfagyott pillanat nem biztos, hogy valós viszonyt tud mutatni.