szerintem jó ez így ahogy van
működött nálam
Kedves Márti, a többiek számára mondom, hogy az etűd stílusa elsősorban a budapesti iskolából kinőtt és elszármazott Tarr Béla mikrorealizmusát idézi. Két irány érzékelhető a filmben, az egyik a hang, a másik a "mozgó" kép. Felfedezhető, hogy mozog a kép, jobbra nagyon lassan, talán ez a tudatos használata az egészen minimális mozgásnak próbálja aláhúzni a monoton és idegesítő városi atmoszférát, zajt. Ezzel az ellentétpárral dolgozik a film, a város zajdinamikájával és a szabadságot sejtető felhőkkel. A problémám csak annyi, hogy mindez az üzenet nem rendelkezik kellő súlypontozású kerettel. (Kedves Márti, tudod olyanra gondolok, mint amikor nagyon régen fogtál egy képkeretet, és belebújtál a keretbe és tartottad a kezeddel azt). A többiek számára lefordítva ezt azt jelenti, hogy a filmnek igazából nincs kezdete és nincs befejezése. Elindul, mert betöltötte a számítógép, leáll, mert ennyit küldtek át. Ezt a feszültséget is el lehet fogadni, hiszen az az alcím, hogy élünk, hogy egy életen át berregnek a szabadság felhői, de mégis kell, hogy a nézőnek segítsünk egy felütéssel, egy bevezetéssel és egy lezárással is. Különben nem sűrítődik a film drámája. (szőke) értékelés:
Márti, amit itt nem védekezésképpen leírtál, nekem majdnem teljesen világos volt. Azért majdnem, mert kicsit tényleg hiányzik a keret, ami a mondanivalód felerősíthetné, de nekem így is jó a film!
És igen, Tarr Bélát szeretem nagyon.
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást!
Andrásnak válaszolnám, hogy én itt a várakozás izgalmát szerettem volna megosztani a nézővel úgy, hogy az részben vicces legyen, részben meg halálosan komoly.
Számomra egyrészt a meditációs felhőmozgással együttszóló fűnyírózaj abszurd humor forrása volt, másrészről pedig a két összekapcsolható, de össze nem függő jelenség együtt -szándékom szerint- a dolgokon kívülállást is ábrázolja. Azért is örültem a reakcióknak, mert a Krisztiánéból kiderült, hogy ő érzékeli a poén jelleget, a Déneséből, hogy érzékeli a kívülállást (amit ő mondjuk bölcsességnek nevezett, én azt kívülmaradott nemottlétnek gondoltam mutatni) A Tamáséból pedig az, hogy a várakozás izgalmát átélte, és hogy konkrétan kapott semmi az mennyire nyugtalanító tud lenni.
Szándékaim szerint van eleje meg vége, az a városi alapzajos csend. Közben két részletben megy a fűnyíró, ami itt az esemény szerepét szeretné betölteni.
Közben látom András, hogy lett asszociációd is, -mintha az előbb nem lett volna ott az értékelésben- az már közel van ahhoz, amire gondoltam, úgyhogy örülök neki.
Mindezt nem azért mondtam el, hogy megvédjem a dolgot, hanem hogy világos legyen, hogy miért izgatott engem ez a dolog.
emberként---- bölcsen nézni szorgos hangyák (talmi) munkáját.....alien-----ezek a úszó égi lények furcsán kommunikálnak egyszer a föld nevű bolygón a bálna nevű lényektől halottam hasonlót szintén kék de vizes közegben
nekem tetszik nagyon de most igazán kár hogy nem valódi film valódi éles fényekkel és kontrasztokkal
már vagy öt perce vége a filmednek és még mindig itt ülök és várom, hogy történjen már végre valami a képen is azon kívül, hogy felhők mennek, felhők jönnek. Megnézem mégegyszer, hátha olyan gyorsan történt, hogy nem láttam. Különben is a hangokkal voltam elfoglalva. De lehet, hogy akkor mulasztottam el amikor épp a papucsomat kerestem, hogy hozzávágjam a fűnyírós emberkéhez, hogy hagyjon már végre csendben figyelni....
Szia Borsay Márti!!
Örülök, hogy személyesen találkoztunk!!! És legszívesebben minden képre, filmre visszaköszöngetnék, mert tetszenek nekem:-) (főleg, hogy most már tudom, hogy tökegyszerű ide irkálni:-))