Ez egy nagyon aranyos kép, teljesen mesekönyvszerű az egész. Olyan, mint egy régi illusztrációs kép vagy egy diafilmes játszma. Egy mesetörténetnek lehet ez a felvezető képe, még a mese címét is hozzá tudom képzelni ott az égben, mintha direkt annak lenne ott kihagyva a hely. Szóval ebben a tekintetben ez egy nagyon izgalmas megoldás, főként azért, mert ennek a hatását nagyon nagy részben a tónusrend megválasztásával és a világítás vagy a fények megfigyelésével érte el Zoltán, amihez gratulálok. Ez egy olyan munka, ami pontosan az által válik hatásossá, hogy úgy mosolyogtat meg, hogy arra túl sok indok nincsen a valóságban. Nagyon szépek ezek a kerek formák, de mégis inkább az összhatást sikerült úgy eltalálni, hogy az embernek jó kedve lesz tőle, miközben egy szürke eget és szürke vizet látunk, tehát ez mind ellentmond, de mégis ez az, ami kontrasztba helyezi azokat a színeket, azokat a pasztelleket, amikkel maga ez az építészeti struktúra felrajzolásra került és azt a keretező aranysárgás lomb helyszínt, ami pulzál itt az előtérben és ez a kettősség az, ami nagyon izgalmas. Köszönöm. (hegyi)