Kedves Tamás, üdvözlünk az Estiskolában. Ez a kép, függetlenül attól, hogy kollázsról, mixelt képről beszélünk-e, abba a sorba tartozik, amiről már több helyütt beszéltünk, egyszerre van valami valós, realisztikus, informatív, figurálishoz közelítő, de alapvetően az egész képet tekintve ritmikai játékot látunk, ennek a kettőnek a vegyüléséről szólnak ezek a történetek. Ilyenkor mindig sarkallatosan az első kérdés fölvetni, hogy figurális felé akarok elmenni, tehát van egy realisztikus üzenetem, vagy pedig keresem folyamatosan az érzelmeket, a ritmust, vagy a szín világát. Nyilván akkor van a legnagyobb probléma, ha nincs eldöntve ez a csapásirány. Hogy én most akarok egy kicsit valódit is, de el is akarok repülni a szürreális világában. Úgy érzem, hogy ennél a képnél, ezen a határmezsgyén mozgunk, egyszerre ézékelhető egy olyan szándék, hogy egy testközeli, tehát konkrét testrészek mixelését látjuk, valamint a textúrával egy elvont értelmezést is, és nem tudom eldönteni nézőként, hogy engem most dolgoztatnak, zavarba ejtenek, hogy egy formavilágon kezdjek el gondolkodni és kutatni és megfejteni kódokat, vagy egyszerűen csak egy ritmikai játéknak az örömét szeretnék nekem bemutatni. Amennyiben a második verziót próbálom megközelíteni, talán mert azt könnyebb, akkor a kép jobb alsó sarkán lévő sötét rész nagyon fontos és jót tesz a képnek, de evvel ha jobbról fölfelé haladok akkor a bal fölső sarokban lévő információ erőtlen ahhoz, hogy egy ikszes ellentétpárt hozzon létre a kar vagy test forma világosával. A szőr kompozíciója középen pedig nem olyan erős információ, mint a szomorkásan figyelő angyal tetoválás a kép bal alsó sarkán. Ha ez a tetoválás a fontos üzenet, akkor pedig azt mondom, hogy a kompozíció belevágott a figurába, tehát nekem a legnagyobb problémám, hogy nincs pontosan meghatározva az üzenet. A pedellusnak egy nagyon képletes és jó megközelítése hangzott el, hogy ez olyan, mint hogyha egy rádió nem lenne jól behangolva. Egyszerre hallom ezen a rádión a Petőfi és a Kossuth rádiót. (szőke)
értékelés: