Munkák | Látszótér

Szűrés

Időszámításom előtt - Varga Tamás kiállítása

2019. április 25-én nyílik Varga Tamás fotográfus Időszámításom előtt című kiállítása. A Sűrítés (2009) és a Jakes (2008) két korábban kiállításon még be nem mutatott anyag. Ezek a képek személyes megérintettség, szemérmesség, etikai kételyek és talán még sok egyéb tényező miatt eddig a fiókban hevertek. Első ránézésre a két anyag nagyon különbözőnek tűnhet, de közelebb lépve, a tudat mélyebb rétegeibe hatolva fellelhetők a közös alapok.

Helyszín: Fuga - Budapesti Építészeti Központ, 1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5. Megtekinthető 2019. április 25. és május 13. között kedd kivételével 13 és 21 óra között.

Az idő nekem is egy irányban halad, egyre fontosabbá válik. A fotográfia saját időm motorja, vele kelek és fekszem, támpont a tájékozódásban, a legjobb útitárs. Az időmből kiragadom az előttem álló 1 évet. 1 év, 3 kiállítás; lesznek, megtörténnek és elmúlnak, a tematika szempontjából a saját időszámításomat használom. A saját időszámításom kezdete 2010, ekkor készült az első nedves kollódiumos lemezem. Ez a kiállítás az első a sorból, két időszámításom előtti anyag. Fontos nekem. Lezárom. Megtanítottak arra a néhány dologra, ami nekem most a legfontosabb a fotográfiához fűződő viszonyomban. A Sűrítés a történelmi fotóeljárásokhoz kötött és a technika precíz ismereteitnek megszerzésében segített, a Jakes még mélyebbé tette a tiszteletet és alázatot. Más már nagyon nem is kell.

Obs-tura
A kép egy lyukkamerával készült sorozat része.

A szójáték is utal a lyukkamerára, készült ilyen már itt, az biztos, hogy erre, hogy ezt a csodálatos, archaikus régi technikát alkalmazod, jár egy disznó. Témaválasztásában és hangulatában is szimpatikus ez a szociografikus világ, erre is adok egy disznót. Talán ennek az elhagyott épületnek, vagy állomásnak a falán lévő feliratok zavaróak, ami nem jelenti, hogy teljesen el kellene tűnniük, de így most a koszok és a lényegi üzenetek egy hangnemben szólnak. Ettől még úgy érzem, hogy megvan a harmadik disznó is, és szeretnénk, ha folytatnád ezt az utat, kísérlezetést. (szőke)
értékelés:

máskép

Kedves Tamás, valószínűleg egy egész falunak a disznóvágása utáni eseményt látunk itt, (ha jól látom, ezek disznó fogak, álkapcsok) vagy gyűjtitek, vagy indián népzenével foglalkozol, ott a csörgőket szokták ilyen fogakkal megcsinálni. És belesejlik az egészbe, mintegy a pokol tornácáról Tamás alulról megvilágított, félelmetesen az optikába néző portréja. Ez a kettő így együtt küldi az üzenetet. Ott van a valóság szembe velünk, rettegünk - de megmondom őszintén, nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Passz. Most akkor kiderült, hogy Tamás egy ördög, vagy mi? Nem tudom. Bocs. Zsolt majd kitalálja. (szőke)

Kösz András... Zsolt első ránézésre annyival van könnyebb helyzetben, hogy volt szerencséje beszélni Hermann Nitsch-csel, amikor a kiállítását csinálta a neten, így tehát első kézből ismeri a misztériumjátékok egyik atyjának hitvallását. No de Nitsch-nél a befogadó is be van vonva a játékba. Itt pedig eldönthetem, hogy rémülök, vagy sem. Zsolt a kép üzenetéről ennyit tud mondani. Ami a formai megvalósítást illeti, nem értem, a kép széleinek világos foltjait, mert az a figyelmet szétszórja. A fejed is nagyon föntre került, kompozícióban nem indokolt az, hogy a fejtetődből vágsz. Hogy összességében is szóljak: két réteg, két layer, két filmkocka van egymásra téve, de ez a két réteg nincs kapcsolatban. Az egyik is egy önálló munka, a másik is, és mégsem igaz a matematikai képlet, hogy 1+1=2. Itt nem lett kettő, mert nem képeznek egységet, nem erősítik egymást, nem hoznak létre új, tágabb értelmezési kört. Ez volt az előző képednél is a helyzet. Ahhoz képest mindenképpen előrelépést látunk, mert kevesebb a zaj. Talán most az a feladatod, hogy ezt a matematikai képletet is létrehozd a munkádban. Aztán majd az, hogy 1+1=3. Az a végcél. (Azért egy disznó, mert a múltkori kettő volt, de ez azon nem lépett igazán túl. Dolgozni, dolgozni, dolgozni - várjuk az új munkáid.) (hegyi)
értékelés:

szőrkép

Kedves Tamás, üdvözlünk az Estiskolában. Ez a kép, függetlenül attól, hogy kollázsról, mixelt képről beszélünk-e, abba a sorba tartozik, amiről már több helyütt beszéltünk, egyszerre van valami valós, realisztikus, informatív, figurálishoz közelítő, de alapvetően az egész képet tekintve ritmikai játékot látunk, ennek a kettőnek a vegyüléséről szólnak ezek a történetek. Ilyenkor mindig sarkallatosan az első kérdés fölvetni, hogy figurális felé akarok elmenni, tehát van egy realisztikus üzenetem, vagy pedig keresem folyamatosan az érzelmeket, a ritmust, vagy a szín világát. Nyilván akkor van a legnagyobb probléma, ha nincs eldöntve ez a csapásirány. Hogy én most akarok egy kicsit valódit is, de el is akarok repülni a szürreális világában. Úgy érzem, hogy ennél a képnél, ezen a határmezsgyén mozgunk, egyszerre ézékelhető egy olyan szándék, hogy egy testközeli, tehát konkrét testrészek mixelését látjuk, valamint a textúrával egy elvont értelmezést is, és nem tudom eldönteni nézőként, hogy engem most dolgoztatnak, zavarba ejtenek, hogy egy formavilágon kezdjek el gondolkodni és kutatni és megfejteni kódokat, vagy egyszerűen csak egy ritmikai játéknak az örömét szeretnék nekem bemutatni. Amennyiben a második verziót próbálom megközelíteni, talán mert azt könnyebb, akkor a kép jobb alsó sarkán lévő sötét rész nagyon fontos és jót tesz a képnek, de evvel ha jobbról fölfelé haladok akkor a bal fölső sarokban lévő információ erőtlen ahhoz, hogy egy ikszes ellentétpárt hozzon létre a kar vagy test forma világosával. A szőr kompozíciója középen pedig nem olyan erős információ, mint a szomorkásan figyelő angyal tetoválás a kép bal alsó sarkán. Ha ez a tetoválás a fontos üzenet, akkor pedig azt mondom, hogy a kompozíció belevágott a figurába, tehát nekem a legnagyobb problémám, hogy nincs pontosan meghatározva az üzenet. A pedellusnak egy nagyon képletes és jó megközelítése hangzott el, hogy ez olyan, mint hogyha egy rádió nem lenne jól behangolva. Egyszerre hallom ezen a rádión a Petőfi és a Kossuth rádiót. (szőke)
értékelés: