Kedves Tamás, valószínűleg egy egész falunak a disznóvágása utáni eseményt látunk itt, (ha jól látom, ezek disznó fogak, álkapcsok) vagy gyűjtitek, vagy indián népzenével foglalkozol, ott a csörgőket szokták ilyen fogakkal megcsinálni. És belesejlik az egészbe, mintegy a pokol tornácáról Tamás alulról megvilágított, félelmetesen az optikába néző portréja. Ez a kettő így együtt küldi az üzenetet. Ott van a valóság szembe velünk, rettegünk - de megmondom őszintén, nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Passz. Most akkor kiderült, hogy Tamás egy ördög, vagy mi? Nem tudom. Bocs. Zsolt majd kitalálja. (szőke)

Kösz András... Zsolt első ránézésre annyival van könnyebb helyzetben, hogy volt szerencséje beszélni Hermann Nitsch-csel, amikor a kiállítását csinálta a neten, így tehát első kézből ismeri a misztériumjátékok egyik atyjának hitvallását. No de Nitsch-nél a befogadó is be van vonva a játékba. Itt pedig eldönthetem, hogy rémülök, vagy sem. Zsolt a kép üzenetéről ennyit tud mondani. Ami a formai megvalósítást illeti, nem értem, a kép széleinek világos foltjait, mert az a figyelmet szétszórja. A fejed is nagyon föntre került, kompozícióban nem indokolt az, hogy a fejtetődből vágsz. Hogy összességében is szóljak: két réteg, két layer, két filmkocka van egymásra téve, de ez a két réteg nincs kapcsolatban. Az egyik is egy önálló munka, a másik is, és mégsem igaz a matematikai képlet, hogy 1+1=2. Itt nem lett kettő, mert nem képeznek egységet, nem erősítik egymást, nem hoznak létre új, tágabb értelmezési kört. Ez volt az előző képednél is a helyzet. Ahhoz képest mindenképpen előrelépést látunk, mert kevesebb a zaj. Talán most az a feladatod, hogy ezt a matematikai képletet is létrehozd a munkádban. Aztán majd az, hogy 1+1=3. Az a végcél. (Azért egy disznó, mert a múltkori kettő volt, de ez azon nem lépett igazán túl. Dolgozni, dolgozni, dolgozni - várjuk az új munkáid.) (hegyi)
értékelés: