Hüpnosz

Hüpnosz

A cím csak mert hogy Hüpnosz Thanatosz testvére.

Direkt nem szeretnék a címekkel foglalkozni, mert ez egy másik jelentésréteg lenne és engem az érdekel, amit a képen látok és azt gondolom, hogy ez a kép most abban az értelemben kevesebb az előző hasonlóhoz képest, hogy itt már olyan szinten hiányzik az alsó régió, olyan szinten hiányzik a test, hiányoznak a kezek, a karok, has, láb, olyan szintű a sejtetés - és remélem, hogy érteni fogod -, hogy itt most ez már csak álszemérem. Nem lehetsz ennyire visszafogott, nem játszhatsz a néződdel olyan játékot, hogy hoztam is ajándékot meg nem is, mutatok is meg nem is, ilyen csikicsukit nem jó csinálni, mert egy pillanat alatt elveszítheti az őszinteségét. Amikor az előző képedet láttam, akkor azt gondoltam, hogy az egy elfogadhatóan kész kompozíció és a további játékra biztatva mondtam azt, hogy érdekes lehet a test, és lám-lám te a saját képeddel válaszolsz erre nekem és erősítesz meg abban, hogy igenis hiányzik a test, mert ebben a koordináta rendszerben ez a gesztus, amit itt most látunk, ez a falnak dőlő póz nagyon sokféle irányba elvezethet. Elvezethet az unalomig, a kihívásig, a kihívó viselkedésig, az agresszió előfutáraként egy mozdulatsorig - nagyon sok ajtót kinyitottál és az utolsó pillanatban visszaléptél. És én most itt állok, mint néző és nem tudom, hogy merre akar menni a fuvar. Azt érzem, hogy valamit nagyon akarsz mondani, de hogy mit és azt valóban ki akarod-e mondani, azt nem kaptam meg. Tehát olyan, mint a beetetés, hogy kaptam valamit és aztán azt visszavetted, mint egy filmnek az előzetese, hogy összesűrítem a jeleneteket és ebből a sűrítményből próbálja majd a néző kisilabizálni, hogy milyen is lesz majd ez a film. Igen ám, ha jól sűrítettem össze, akkor nem csaptam be nézőt, de ugyanakkor ez alkalmas arra is, hogy kiválogattam azt a hét nagyon fontos jelenetet, ami alapján pörgősnek ígérkezik a film, de aztán kiderül, hogy dög unalmas. Magyarán itt is azt látom, hogy valamilyen gesztust előveszel és sejtetsz nekem, de nem tudom, hogy van-e ebben valóságos terhelhetőség, megvan-e az a mélység, amiről beszélni fogsz majd a következő képedben - miközben ismerve téged, tudom, hogy megvan a mélységed, de ha valaki nem ismer, nem tudja, hogy ez a saját határaimmal való szembesülési probléma, vagy csak egy jópofa gesztus. A dolgoknak tétje kell legyen! Szóval még inkább és még határozottabban mondom, hogy tessék ennek újból nekifogni, tessék újból elővenni ezt az eszközt és dolgozni vele. Tudom, hogy eltelt három hónap, de mégiscsak te vagy a képen, te készítetted, vissza tudod idézni, helyezkedj ebbe vissza és mutasd meg azt, amiről beszélni akarsz, hogy legalább a néződ ne érezze azt, hogy nem tudom vele mit kezdeni, mert nincsenek kimondva a szavak. (hegyi)

Hozzászólások

Találkozzunk, nézd meg mi ez, és beszélgessünk róla!

Túlgondolod, de nem baj az, keressünk megoldást. Mellesleg ezt szoftveresen nem lehet vezérelni?

Sajnos a hely is kicsi nálunk erre, tér kellene még, nagy látószög sincs akkora. Meg tök sötét kell hozzá, és az igazi az lenne, ha ki lehetne próbálni fal nélkül is. Fóti filmgyár valamelyik hangárja? :))

Jó, egyszer meghívsz, amikor nem zavarunk ott senkit és megnézzük.

A megoldás egy modell. Nyomkodni is kell közben azt a nyavaját. Periodikus mozgató valami nem hozna ki belőle jót. Ember kell hozzá :)) Ha kézbe veszed egyszer, rájössz.

Hát ha nem tennénk fel a nem tökéletest, miről beszélnénk? Csak hümmögnénk.

Értem, amit leírsz. De, szerencsére a kép ezen túl tud mutatni. És keresni kell a megoldást. Inga, lemezjátszó, villanyóramotor, sok minden lehet, ami helyetted mozgatja a szerkezetet. Szóval agyalj, és oldjad meg :)

Itt írom, de mindkettőhöz szól.

Kb. 20 ilyen fotót készítettem egyszerre. Mindkettő benne volt. Talán ez készült előbb, a másik a sorozat vége felé. A cím nem játszik. Viszont játszanak a körülmények. Egy ilyen szkennerrel az önportrét úgy képzeld el, mintha egy tű vékonyságú csíkot vetítő elemlámpával kellene önmagad végig pásztázni tök sötétben 20-30 mp ideig, elképzelve hol és mennyi ideig jutott rád fény. A kezed mozog, mindkettő is akár, ahogy átveszed egyikből a másikba - no ezért nincs kéz, meg semmi más. A fényképező hátlapja nem kihajtható, tehát saccolod a pózt is előre. Aztán vagy beletalálsz vagy nem. Ne keress ebben semmi szándékolt mély üzenetet, hanem a kísérletet, hogy mit hoz ki. Még a falhoz lapulás is csak technikai dolog - merthogy mozog fél percen keresztül mindkét kezed, magad felé kicsavarva, és meg kell oldanod, hogy ne mozdulj be. Még a hely sem ideális, mert egy mikorfürdőszoba az, és van egy fix obid hozzá... :) Nem akartam előre leírni mindezt, mert azért kell a primer Tőled.
Szóval értem, Te néző vagy, sem az idő, sem a tér nem ugyanaz, és a Te valóságodhoz készül, még ha nem is a Tiedben, hanem amabban. Ami nekem értékes most ebből, hogy látsz benne fantáziát, ez a visszacsatolás kellett már.

Még annyit, és ez fontos: belém belevésted az üzeneted: ez a hely nem kiállítóterem, nem a tökéletesd keresed. Ez bátorít engem, hogy feltegyek szemmel láthatóan kevésbé jó párokat is, mondjuk egy-egy másik kérdés miatt.

Köszi az energiát! :)

Új hozzászólás