Ez a 100% bizonyíték! Nem az oldszpájsz!
Én is agyaltam a képen, én arra tippeltem hogy valaki más fogja, erre a pózra nehezen tudtam gondolni, bár felmerült bennem. Össze kellett volna raknom a korábbi tatamis képekkel, hogy elhiggyem. Ha legközelebbi képeden egy láb a fejedre lép, azt már nem fogom elhinni!
Ez nem pont az a pillanat amikor az a kép készült amit beküldtem. Rengeteget hidaltam mire összejött.
Azt a fehér lámpát aminek itt az alja látszik, azt sikerült valahogy bedöntenem úgy, hogy legyen elég fény alattam.
A magam részéről lusta vagyok, szóval inkább beborítok mindent egy lepellel semhogy kicuccoljak a fotó helyszínéről. Azért teszem ami eszembe jut, hogy javítana, köszi a tanácsokat. Majdnem év végi összefoglalónak is jó.
Hát egyrészt le a kalappal, nem hiszem, hogy ezt utánad tudnám csinálni. És tartom, hogy jó irány a láb, a testrész munka, jófelé keresel, mert egyszerűsítés, és az fontos. Ha lehet tanácsom: egyrészt - és ez nem csak erre igaz - a civil ruha az minden esetben, amikor valamit beállítunk, gyengíti a dolgot, kivisz a történetből. (nyilván nem a werk esetében, de itt merült most fel ez, hogy elmondjam). Ha egyáltalán kell ruha, textil, akkor egyik variáció, hogy van neked karate ruhád. A másik, hogy egy nagyobb sima lepedő is nagyon jól működhet, archaizál, ráadásul a test és egy egyszerű lepel az mindig jó párosítás, férfinál, nőnél egyaránt.
A másik a helyszín. Lakásban kurva nehéz, ez igaz. Mert sok a civil tárgy, csetresz. És mire azt az ember kipakolja, elmegy a kedve. De van edzőterem pl. És ott jóval kevesebb lehet az, ami zavaróan idegen, civil tárgy. Egy nagy tatami a falnál lehet háttér is, alap is ha a földön van, szóval én azt mondom, csináld tovább.
A werkről. Azért fontos néha, talán fontosabb is akár, mint a fő mű, mert igen sokat lehet belőle tanulni, hogy mi hol hogyan történik. Hogy így pl látom, hogy a kérdés egy íróasztal lámpa akár, amit leteszel és magad alá világítasz vele, mert maga a test az, ami árnyékot vet.
Amúgy ez a híd dolog igen jó anatómiai ügy is, a birkózás is olyan dolog, ami kifejezetten jó lehet arra, hogy adott pózok ha megtarthatók, és nem rokkansz bele, akkor ott olyan izomformák, struktúrák jöhetnek, ami nagyon szép lehet. Egy trükk van fénnyel, hogy érdemes surlófényekkel kísérletezni. Az kiemel.
Szilárd, jól csinálod, nyugi. Én öntöm kifele a fejemből, ami eszembe jut, nyilván, ha normális tanár lennék, akkor szelektálnám és sorba raknám ezeket, de ebben rátok is számítok, hogy a kosárból majd szépen kiszedegetitek sorban, ahogy jó nektek. Elsőre talán, ha én lennék, azzal kezdeném, hogy a civil ruhát cserélném le a karate ruhára, mert az abban segít, hogy te magad is beleéld magad a mozdulatba (nekem legalábbis sok dolog ilyen mozdulatsorok esetén köthető például ruhához is), aztán talán a lepedőt is kipróbálnám, hogy az milyen, mit ad, szóval így valahogy, aztán jöhetne, hogy mi van, ha valami nem személyes, nem saját környezetet próbálok ki - megint felszabadító lehet, ha nincsenek a civil tárgyakhoz érzelmi kötődések, jobban rá lehet egy-egy szitura vegytisztán látni, ha nem zavar, hogy de az a maci a lányomé, nem veszem el, de az a könyv a feleségemé, nem teszem el, de a kanapé mindig ott volt, érted. És ha ez mind összeállt, akkor már hopp, meg is vagy, jöhet az akt torzó, és az onnantól azért érdekes, mert fura módon akár a civil környezetbe is visszavihető, mintegy szürreális szocio. Na, uff. :)