A mozgás házifeladat keretében egy koncertfotóval jelentkezem. A képen T.M. Stevens alias Shocka Zooloo basszusgitáros látható.

Kedves Henrik, mindig meg tudsz lepni minket, amikor már azt gondolnánk, hogy no, Henrik a tereket, struktúrákat szereti, jön egy erős portré cáfolni az elgondolást. Ez jó. Egy visszatérő motívum a munkáidban, hogy azoknak a képhatáron kívül is leszabsz a térből egy behatárolható formát, jelen esetben a feketével, magyarán képkeretet is gyártasz. Ezt én elhagynám, részben azért, mert bár egy valós térben megjelenő alkotásnál a kép kerete és paszpartuja is fontos, hogy miképp határolod le a közlést, de ez elektronikusan csak olyan, mintha az lenne, ezáltal az imitáció által gyengíti a kép erejét. Másképp fogalmazva egy elektronikusan megjelenített képnél nem különíthető el a képi információ és a keret, mert mindkettő ugyanazokkal a pixelekkel, struktúrákkal dolgozik, ezért nem érzékelhető, hogy mi a kép része és mi a díszítés. Enélkül is működik a dolog. Más a helyzet Gergely Gabinál, ahol a polaroid papírkerete szkennelés után is megőrzi jellegét, és utal a technikára, vagyis nem mímeli, utánozza a keretet, hanem valósan megjeleníti azt.
   A képről szólva szinte tökéletes a kompozíció és jó a dinamikája is, várjuk a szereplő visszafordulását, ezért a szemlélő folyamatos kommunikációban van a képpel. Akció közben nehéz egyben komponálni is, ezért csak zárójeles hiány a basszeros nyakában lógó pass, és egyebek hiánya, vágása, igazán tökéletes ezekkel együtt lenne, mert akkor a szemünk nem akarna túlfutni a képhatáron, nem akadna meg azon. (szőke)
értékelés: