Szilárd, a mai adásomhoz ezt a képet kérem tőled. Köszi!

Még egy eszembe jutott, picit persze fals, de mégis most igaznak tartom - holnap már nem biztos - hogy a jó fotó picit olyan, mint a pantomim. Látod, egyszerű, de mégis dolgozni kell vele, viszont nem zavaros tehát nem von el a melótól semmi.

Mellesleg tudod miért jó ez, és miért nem jó mondjuk a lányod a reggelivel?

Mert ebben a közlés frontális, tehát egyenes, egy férfit látok, egy középkorú férfit, aki csöndre int, felém hajol, valamit akar majd mondani, de nem tudom még mit, érdekel, érdekes, tehát dolgozom a képpel mint néző, és nem vagyok érdektelen. A lányod közlése tartalmilag egyértelmű - reggeli közbeni cselekvések - de formailag nem az. Kuszaság van, mert túl sok a képelem, ezért elviszi a figyelmem, dolgoztat, de nem a megfejtése, mert az egyértelmű, hanem az, hogy fejben kitakarjam, ami nem odavaló, hámozzam.

A két egyértelmű közlés között tehát az a különbség, és szerintem ez avat valamit fotográfiává, hogy az egyik primer és nincs más mögötte, nem gondolkodtat el mögöttes vagy háttér üzeneten, míg a másik is egyenes, de közben maga a szitu olyan, ami izgalmas és hagy kérdéseket, nem akar mindent megválaszolni, úgy is mondhatnám, hagytál benne valami pici titkot. Lehet ennyi a trükk asszem.

Na várj, elbeszélés van egymás mellett.

1. Vak vagy nem, talál. És ha javasolhatom, arra érdemes menni, a tyúk is a szem után megy. Amerre azt látja. Ez azért is jó, mert egy-egy ötletet kidolgozva lehet a kezdet-végpont között megtalálni megfejtéseket, hogy mit hogyan és milyen úton oldasz meg. Matekban is gondolom fontos, hogy ha rájössz egy megoldóképlet irányára, ne engedd el, menj tovább.

2. Az elképzelés és megvalósítás... nézd meg a második hetihegyit, ott van benne Avedon, amit elképzelt, és amit megvalósított. Más. És ezzel nincs baj, ez is a tanulás része.

3. Ezzel azt kéne csinálni, hogy ahogy a pszt! jelzést megmutattad, így, ebben a formában tartva a dolgot, keresel más egyezményes jeleket és azokat így, ahogy ezt, értelmesen, de nem túljátszva, képileg megoldod. Ez jó lehet, mert megtanuljuk vele a formát és azt is, hogy hogyan lehet a tartalmat beletenni, mennyit bír el egy kép üzenetként, hol csordul túl a tár, tehát kiváló alapanyag lesz. Ez a kép jó. Azt írtam, hogy picit szűk, többet adnék, több teret, már amennyiben lehet, ha van elég háttér és van elég a test és a kamera közötti tér. Ha nincs, ez is jó lehet. Nem mondtam, hogy világítsd máshogy, azt se, hogy tegyél bele mást, ez így jó.

Ja hát ugye vak tyúk is talál.
Van egy középszerű átlag amit készítek, ezt nyilván nem látod mert nem ezt küldöm be. A legvackabb fotó amit beadtam, az is átlag feletti, mindíg a napi legjobb. Na ehhez képest kell gondolkodnod azon, hogy mennyire is tudok fényképezni. Hálistennek nagy a szórás a minőségben, ezért aztán néha bejön egy jobb ötlet is.
Ötleteim vannak, de a fényképezés során többnyire kénytelen vagyok újra és újra rádöbbenni az elképzelés és megvalósítás közti hatalmas különbségre.
Amúgy meg mi a fenét csináljak ezzel, fényképezzem le pirosban, tartsak egy olvasót és tegyek magam mögé egy Che Guevara posztert? Szóval sokmindent lehetne csinálni,d e semmi olyan ötletem nincs ami jelentene bármit is. Esetleg a világítással tudnék valamit módosítani, de fogalmam sincs mit is kéne módosítanom. Meg főleg nem hiszem, hogy ezek bármelyikétől jobb lenne a kép.

Őrült egy fazon vagy te Szilárd, rendre csinálsz valamit, ami nagyon jó ötlet, aztán félbehagyod, jön néhány jegyzetkép, aztán megint baingg, zwooom, és jön egy kép, mint aki amúgy a kisujjából ráz ki dolgokat, csak viccből közé kever feledhetőeket is.

Na. Ez jó. És ez is jó irány lehet, hogy a test és a gesztus, jelképek, szimbólumok megjelenítése. Talán picit szűk, de ez egy jó kezdés, jó irány lehet. Szép csokrod van már a kezdésekből, egyszer remélem ezek folytatódnak is. :)