Az igazság az, hogy ez annyira szubjektív és érzelmi megközelítés, hogy lehet, hogy önmagában a néző keveset tud vele kezdeni. Talán hogyha kevésbé vágtad volna ennyire szűkre az egészet, ha a környezetből többet kapunk, vagy a pohárnak az ívéből, akkor ennek a pohársága önmagában jobban felfogható lenne. Meg az is, hogy ez egy étlapon van rajta, vagy valami menüsoron. Tehát az üzenetből valamennyi átszivárog, de ahhoz, hogy ez valóban történetté álljon össze, ahhoz óhatatlan, hogy a környezetből is kapjunk valamit. A környezet mindig magyarázó erővel bír. Ezek a nagyon makrófelvételszerű dolgok abban az esetben nem tudnak jól működni, hogyha ráadásul ezt még egy roncsolás is követi. És itt a roncsoláson például azt is értem, hogy a poháron lévő vízfoltok összemaszatolják az egészet. Ez önmagában jó lenne, ha többet kapok az egészből, mert esztétikailag adhatna hozzá valami pluszt, de most ez attól, hogy ennyire szűkre van vágva, ettől nem tudja kifutni azt, amit kell. Tehát meggyőződésem, hogy egy átlag nézőnek ennek az értelmezése túl nagy falat. (hegyi)