Gondoltam, majd a 365 nap soran eljon az a pont, hogy raerzek annyira a napi kep ritmusara, hogy a cimre is maradjon energiam, vagy inkabb ugy mondom, hogy cimet is tudjak adni mindennap magambol, de eddig ez nekem nem jott el. De ha mar a Bent vagyok kint-et emlitetted, valahogy nekem is passzol ra. Lefotozom magam itt bent, az arcomon, a tekintetemen keresztul megprobalok elmondani valamit arrol, hogy mi van bennem, kiteszem ezt egy nyilvanos oldalra, meg ha szemcsesen is, vagy talan pont azert, es kicsit remelem, hogy ezzel kijjebb jutok abbol az allapotbol, amiben itt bent vagyok.

Kár, hogy nem adtál neki címet.

István, tőlem kérdezed, hogy miért tetszik nekem ez a verzió?

Nagyon érdekes, hogy ez a kép jutott eszedbe róla, végigolvastam a kommenteket, nagyon tanulságos.

Valahogy erre emlékeztet:
http://latszoter.hu/szakkor/kint-vagyok-...
valahogy hasonló irányban mozgatja a fantáziámat, pedig ez fekete-fehér, az szines, ez szemcsés, azon a szemüvegen tükröződő fák is jól látszanak, ezen közelre fókuszál a szem, azon meg végtelenbe vesző, valahogy mégis összetartozónak látszanak, mintha ez lenne annak a képnek valahogy a párja. A franc tudja. Lehet, hogy ez meg a "bent vagyok kint" esete.

Miért tetszik Neked ez a nagyon zajos verzió?

A levagott szaj maga egy sikoly. Marmint attol sikoly, hogy nincs rajta. Jo ertelemben. Nem tudom elmondani. Szoval szerintem jo, hogy nincs rajta, attol feszult.