Az az érdekes, hogy amikor ezt a képet megláttam, már akkor azt gondoltam, hogy ez a kép akár a falra is kerülhetne, keretezve, így ahogy van. És most, ennyi idő távlatából is ugyanezt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes üzenet. Van benne egy kis romantika, van benne egy kis hidegség, még azt is mondhatom, hogy egy kis északi hidegség. Festményszerű az egésznek a hatása. Igaz, hogy olyan, mint egy hiperrealista festmény, de mégis festményszerű, miközben nyilvánvaló, hogy azt a hatást az az üvegfelület hozza létre, amin ezek a vízcseppek és páralecsapódások megjelennek. De nem kell ezt ennyire cincálni és elemezni, mivel maga az üzenet az erős. Úgyhogy köszönöm. Ne tűnj el, várom a folytatásokat. (hegyi)
Zsolt köszönöm. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon miért tetszik neked és kicsit csalódottan vallom be, hogy a receptet még mindig nem tártad elém arra, hogy hogyan is ismerjem fel azokat a képeimet, amikkel nemcsak föltartok másokat. Nekem nehéz saját magamat, a véleményemet, az alkotásaimat úgy feltárni, hogy az ne arcba nyomós legyen. Inkább a szükségszerűséggel van problémám. Hiszen mindenkinek van önarcképe...tapasztalata...
Figyi, nincs recept. Csak próbálkozás van, visszacsatolás, mivel nincs minőségbiztosítás, mint a gyárakban. Ezt tudom mondani, és az elemzésekkel visszaadni amit tudok abból, amit látok, de a meló többi része rád vár.