Nem szeretem a virágokat. Persze, látom én, hogy szépek, így aztán lekapok néha egyet-kettőt, hátha megszeretem őket.
Nem szeretem a virágokat. Persze, látom én, hogy szépek, így aztán lekapok néha egyet-kettőt, hátha megszeretem őket.
Én nem vagyok a nagyon kis mélységélesség híve, de azért ennek a képnek lehet jót tett volna, hogyha csak az egyik virág éles. Most, amelyik kifut a képből, az is nagyjából az élességi tartomány szélén ott van, és ettől nem nagyon tudok választani. A leirat viszont abszolút magyarázatot ad arra, hogy miért is mondható az, hogy ez a kép nem sikerült. Azért, mert nem szereted. Na most a fotográfia, de bármilyen alkotói folyamat azért jó, még akkor is, hogyha az ember csak a saját örömére vagy kedvtelésére csinálja, mert nyitottságra nevel. Azért, mert segít elfogadni a külvilágot olyannak, amilyen. Vagy ha nem is minden tekintetben olyannak, de legalább addig az ideig, amíg foglalkozunk vele, közel kell, hogy engedjük magunkhoz, különben nem fog sikerülni. Tehát hogyha úgy közelítenél ezekhez a virágokhoz, mintha ezek nem virágok lennének, hanem formák, színek, tónusok, tömegek, akkor lehet, hogy ez a fajta ellenérzésed nem jönne felszínre, és akkor lehet, hogy közelebb tudnál kerülni, és ha te magad közel kerülsz, akkor valószínű, hogy ez a képeden is látszódni fog. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Új hozzászólás