Zsolt, úgy érzem, én is ezt írtam :))

István, parasztosan mondva, azt se tudom, miről beszélsz. Ahogy a "kalaposnál" se tudtam. Mert nem olvasok híreket, ha nem muszáj. És? A kép működik enélkül a tudás nélkül is. Azaz: az lehet, hogy a fotósnak az impulzust valami napi hírecske adja meg. De ha a kép jó, ha sikerül általánossá emelni mindazt formában és tartalomban, gesztusban, ami a kezdő impulzus volt, akkor a kép megmarad, elkezd működni általános szinten is. Kidobják a franciák a kalapos ékezetet? Ő bajuk. De elindult valami vele, és utána azt már értelmezhetem szabadon akár marionettnek vagy balettnek is. Betoltja a facebook a pinás képet? Nem baj, mert kapok helyette itt egy annál sokkal többet mesélőt. Hogyan? Úgy, hogy oké, a rönó és a nyelv persze primer, de a test, a gesztus, a forma el tudott mozdulni a primer közléstől az általános felé, ezért ami létrejött, az a maga képi mágiájával túllép az 1+1+1=3-on, és az eredmény 4 lesz.

Nekem ezen gondolkodnom kellett, és nem is keveset... Merthogy:
Az első, és meghatározó, esztétikából, vagy képi látásmódból sarjadó kis zöldecske benyomásom és érzésem olyasféle mint Hegyié. Valami olyasmi, hogy ejha, ez a Szilárd miket ki nem talál... de jó! Majd nekem is vágásokon járt az eszem, merthogy olvastam Hegyi hozzászólását, és azokat nézegettem, újravágtam. Így működöm. Tartalmi síkon számomra rejtély volt, komolyan nem kapcsoltam, nem az üzenetet kerestem, hanem az alkotó embert láttam. Nagyon cikinek tartottam, hogy nekem nem egyértelmű :)))

Majd én csak ma reggel jöttem rá, hogy ez talán ugyanaz a francia kalapos sztori. Amely felháborodással egyébként teljesen egyetérzek. Viszont ha ez így van, nyugodtan fekete festékbe márthatnád a két mutatóujjad, befeketíthetnéd szederrel is a nyelved, stb... Jelen képen, mint a "balettosnál", egyben dolgozik az egész fotón lévő test, erre minden képi elem rásegít. Együtt nyer értelmezést olyanoknak, akik nem az aktualitásokra vannak rákattanva :)) Szóval mondjuk ez 5 év múlva nem hiszem, hogy evidens lesz azoknak is, akik most figyelemmel kísérik a nagyvilág eseményeit olyannyira, hogy asszociatívan olvassák és fordítsák maguknak a jeleket. Ez nem baj, csak számomra tényként ülepedett felismerés.

Azt gondolom szumma, hogy minden dolog jó, ami katalizátorként működik abban, hogy csináld, vagy csináljuk. De utána egy lépés távolról is meg kell nézni. Én pl. lassú vagyok, ezért le szoktam tenni egy időre amit csinálok, hátrébb lépek, megnézem később. Szóval az aktualitástól távolodva is tök jó lehet ami kijön, és annak is lehetnek érvényes támasztékai, és ezek amelyek időtállóbbak, ezt tök jó észrevenni. Ugyanakkor megfogalmazódhatnak a "feketeujjak" is.

Na és megint csak a pedellusunkat tudom idézni: azért jó, hogy ilyen állapotban kerülnek fel a képek, mert van miről beszélni! És én is ezt szeretem, ha foglalkoztat a kérdés. Félreértés se legyen, önmagam miatt szeretem, mert felold, kikapcsol. És ezért nem tudok elég hálás lenni! :))

Egészen addig eszembe sem jutott az, amíg nem olvastam Csaba kommentjét. De akkor sem gondolok a rózsaszín elefántra. És minél tovább nézem, annál inkább valami gyerekes-grimaszolós-neméranevem-házbanvagyok érzést kelt bennem, ami pimasz is meg aranyos is. (vagy az a fura szörny a Faun labirintusából, amelyiknek a tenyerén voltak a szemei)

Hat ez eleg egyertelmu lett. :)

Ez megint egy jó, erős kép, határozott, és még technikailag is meg van csinálva, Szilárd, ez is, a marionetted is, szóval ezek jó irányok, pártolom. Lenn, ha már nincs mellbimbó, akkor egy picit vágtam volna még, fenn is egész picivel az ujjak felett már vágható, feszesebb lenne. De ez jó, tetszik!