EGY LÓ TRAGÉDIÁJA
Kövér legelőn áll a ló,
de a falon függő képen
éhen hal a réten.
CSODA
Ím, a csoda megesett;
a nyári virágra
hó esett.
ESŐ
Cseppre csepp cseppen,
az eresz alatt ácsorogva
ezt figyelem.
MEGFÁRADVA
Vándorúton, hegyek között,
botom eltörött, csizmám elszakadt,
bicskám kicsorbult, kabátom elhasadt.
ÖREGKOR
Ha már nem ízlik a jó bor, s friss kenyér,
ha már nem édes a szerelem,
menj aludni csendesen.
HITEL
Rizsért mentem a boltoshoz,
de hitelbe már nem ad,
attól fél, hogy holnap holtan fekszem a kő alatt.
SZIMFÓNIA
Csepergő eső hárfázik,
a zivatar bőgőn,
a vihar meg üstdobon játszik.
JÓSNŐ
Jósnőnél jártam este,
tenyerem fogta remegve,
és nem nézett a szemembe.
HALOTT MADÁR
Köd fagyott az ágra,
zúzmarás a kertem,
vén diófa alatt holt madárra leltem.
FARKASORDÍTÓ
Befagyott a patak, lenn a domboldalban,
őz patája szakítja a jeget,
sovány farkas siratja a telet.
TÉL
Fát gyűjtök az erdőn,
talpam alatt jég hasad,
zsákomat hátamra veszem, szakállamra dér tapad.
nekem a ló tragédiája