A Zarándok

Az ötlet jó, a meglátás jó, ezt le kell szögezni az elején, ez az, ami kap egy disznót. De ahhoz, hogy túl lehessen lépni a puszta látványon, ennél bátrabbnak kell lenni. Egyrészt közelebb kell menni, mert így egyrészt pici kis pontok az emberek, nagy üres terek alakulnak ki, ami nem erősíti a kompozíciót, másrészt a dráma hatása elvész, mert a részletek nem jönnek ki, mert a távolság, ami a tárgyak és a fotóapparát között van, feloldja, kilúgozza azt. Látszik, hogy a kerekesszéktől egy nyom indul el a víz felé a semmibe, ez lenne a fő üzenet és nem a szék, a szék csak mintegy indító momentum fontos. A dráma abban rejlik, hogy adva van egy szék a parton, onnan megy a nyom a vízhez, nem látjuk azt, aki a székből kiszállt, látunk embereket, akik magukkal vannak elfoglalva, elkülönült csoportban, vagyis az ő történetük mellett, mögött történik a dráma. Ez így most a távolságtartás miatt nem érvényesülhet.
   Van egy fontos dolog, ami miatt a nagy mesterek a tanítványaiknak nem is engedtek meg más objektívet használni a tanulóéveik alatt, mint az alap 50-es normál objektívet. Ez pedig az, hogy a kompozíciónak, még ha abból nem is látszik konkrétan, részese a fotográfus. Nem vonhatja ki magát, nem lehet csupán szemlélője, mert a hideg kívülállás, a kényelmes távolságtartás bár segít legyőzni a zavart, a szégyenlősséget, de a sűrítés is elvész ezáltal. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Láttad az Aaltra című filmet? Nekem az jutott róla eszembe. A film pont ennek az inverze, ami a hangulatát illeti.

Nem lenne ez elfogadható 8-as leckének?

Aranyosi Péter stand-up történetére emlékeztet, amikor a diósgyőri szurkolók közül bedobott a pályára valaki egy kerekesszéket... Valaki anélkül ment haza? :))

Örülök, hogy megindított Benneteket a kép.
Ott és akkor annyira szürreális volt az egész; napsütés, gyerekzsivaly, az óceán morajlása és... és egy magányos kerekes szék.
Bizonyára ott volt a tulajdonosa is, de a vízben EGYFORMÁN MOZOG mindenki...

Gábor, megható, olyan filmszerű az egész.

Engem nagyon felkavar... sokadszori nekifutásra sem tudom megfogalmazni azt amit kivált belőlem a kép.

Ez a 13-ik lecke? :-) A kép viszont nekem is tetszik. Látok ugyan benne kompozíciós hibát, de a hangulata elnyomja számomra.

Üres kerekesszék a tengerparton... Talán még cím sem kellene hozzá, kár a nézőt bármilyen irányban befolyásolni - hadd szője meg a képhez mindenki a saját történetét. Én biztosan jó darabig merengek még rajta.

Nekem is! Nagyon megérint. Most úgy érzem nem szeretnék többet írni róla inkább csöndben nézem még, majd talán később

Új hozzászólás