Utolsó napozás
Kedves András! Szomorúan látom, hogy visszaszoktál. Én egy dohánygyárban dolgozom, és 30 év után tettem le, pedig egyikről gyújtottam meg a másikat néha a dohányzóban. Amikor abbahagytam, még hatan szoktak le, utánam. Nem akarlak meggyőzni, talán a kép segít.

Kedves Feri, igazából az előzőeket követve szét kell választanom a kép leirati részét, és a képet magát. Teljességgel elfogadom az irodalmi megközelítéseket, de jelen esetben inkább a képpel foglalkozom. Ez egy három disznós kép, nagyon köszönöm. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Ez annyira szomorú...
Ha nem lenne címe, akkor is tudnám...

Ja, igen. Én dohányzom, csak 2 éve nem gyujtottam rá. Időnként nagyon szeretnék elszívni egy cigit, de már rosszul lennék tőle. És nem akarom, hogy uralkodjon felettem, meg majd én jól megmutatom neki, hogy Én vagyok az erősebb. :):):)

Köszönömök. Ki tudhatja, azt megjósolni, hogy milyen hatása lehet egy képnek a befogadóra, hogy egy kis szöveg milyen irányba viszi el a szemlélőt. Azt Én is látom Zsolt, hogy nagyon kellett volna deríteni, de nem volt kivel, és nem volt mivel. Szóval, mielőtt hátra kötnétek a sarkam ezért a képért, Én kíváncsi lennék András véleményére is. :):)

én lennék az egyetlen optimista akinek az utolsóról, elsőre a tél, a fényhiány (és mint ilyen a jövendő fény igérete) ugrott be?
sajnos ellent kell mondjak Zsoltnak, szerintem vannak ügyek amikért minden fórumon harcolni kell (még akkor is ha ez helyzetidegen), mert a belső statikus állapotokat csak külső dinamikus történések hatására álakítja át az ember.
a fótód pedig nagyon tetszik,tokkal-vonóval-bónuszüzenettel.

A Zsolt mondja, és nem a pedellus, hogy Viktornak van igazsága. Ketté kell választani a személyes üzenetet, és a képet, mert az, hogy ki milyen döntést hoz, akár azzal, hogy visszaszokik, akár, hogy le, az belülről, saját aktuális helyzetéből fakad, azt is megkockáztatom, hogy a szembesítés nemhogy nem hatékony, de inkább nehezít, mert senki se szereti, ha az orrát beledörgölik abba, hogy a döntése rossz. Ha rosszul tippelek, elnézést érte, mondjuk a képen az édesapád van, mondjuk dohányzik és mondjuk az üzenete a képnek nem pozitív kimenetelről árulkodik. Ez elég drámai önmagában. És elég üzenet.

A képet nem elemzem most, egyrészt egyedül ülök a konyhában, másrészt lehet, hogy épp emiatt a személyes üzenet miatt nem is szerencsés, vagy mondjuk úgy én ebben az esetben nem vagyok alkalmas rá, hogy elemezzem.

Feri! Azok nevében is köszönöm a figyelmedet, akik dohányoznak! Megjegyszem én a sízésről kb. 10 éve szoktam le, de még mindig hiányzik!!! Sajnos akkor nem mondta senki, hogy rögtön utána fotóznom kellene, és akkor hamarabb elfelejtem a sízés nyújtotta örömöket. Valahogy a dohányzással is így vagyok.... Nem egy jó fotó fog rávezetni arra, hogy szokjak le.
Ps. így legalább két legyet ütöttem egy csapásra! remélem világos, hogy milyen két légyről van szó?

A képtől és a címétől kirázott az irónia. Félelmetes.

Új hozzászólás