Repülés
Különleges pillanat volt ahogy a varjú kerülgette az ernyőst

Tényleg vettük a fáradságot, hogy megkeressük a varjút, nagyon néztük, de hála a jóistennek, hogy ez a kép nem csak erről a madárról szól és hogy kerülgette az ernyőst, hanem arról a fajta festői szürkéskék rendszerről, a gyönyörű okkeres levél nélküli alsó felületről, a felhős égről, és arról a vörös ívről, amely ebben a szürkés háttérben megjelenik. A kép nem a röpködő varjútól, hanem a színek kiválasztása és kapcsolódása miatt működik és fontos, hogy mert dönteni az alkotó, hogy ezt a vöröst hol és hogyan ábrázolja, hogy ebben a pasztelesebb hangulatban miképp jeleníti meg. Ami viszont zavaró, és hogy úgy mondjuk, tipikus számítógépes betegség, hogy felteszel rá egy ilyen fekete sávot, mintha ez egy film lenne, azaz elektronikusan keretezed, paszpartuzod a képet. Erről mindenkit szeretnénk lebeszélni, mert ez egy mesterkélt megoldás, mímelése a valóságnak, mintha falon lenne, mintha keretben lenne, mintha igazi lenne - ez nem jó irány, erre nincs szükség, és azt kell mondjuk, hogy ettől a képek nem válnak komolyan vehetővé. Fel kell vállalni, hogy egy kép amíg nincs lenagyítva vagy kinyomtatva, addig elektronikusan más formai helyzet, nem kell eljátszanunk azt, hogy akármi színnel utólag bekeretezzük, mert ez a mesterséges keret nem éri el a célját, merthogy a cél azt utánozni, mintha falon lenne, de épp az ellenkező hatást váltja ki, művivé, mesterkéltté, hamissá teszi - parasztosan mondva, ez egy hazugság. (Ezt nem csak erre a képre mondjuk, hanem az összes elektronikus formában közölt kép ilyenféle mesterséges bekeretezéséről ezt gondoljuk és arra kérünk mindenkit, hogy ha lehet, ne használja ezt a imitációt.) Bízzál benne, hogy enélkül is megáll a kép. Három disznó, de legközelebb aki ilyen keretezést használ, attól egy disznót levonunk. :) (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Ha már szóba került a képméret, érdemes megjegyezni, hogy ez a 2/3-os képarány talán nem véletlenül terjedt el, csak nagyon kevés f.gépgyártó tér el tőle. Szerintem a kezdő fotóst elég jól megvezeti, hogy jól sikerüljön egy-egy kompozíció.

Jó és hasznos ez a megfogalmazás: "amikor a kép szerves része a szünet". Értem.
Ja, másoknak segítségként itt a link Márti említett képéhez: http://szakkor.estiskola.hu/2007/11/19/m...

Márti képe jó példa, hogy vannak kivételek, amikor a kép szerves része a szünet, a keret, de ez a ritkábbik eset. 98%-ban értelmetlen szépelgés, mondhatni elviszi a giccs felé az amúgy esetleg jó alkotást is.

Érdekes ez a keret-kérdés, a szertárban is érdemes lenne egy összefoglalást elhelyezni róla idővel, de talán még hasznosabb beszélni róla (akár ott).
Az adott képtől függetlenül úgy gondolom nem ennyire fekete-fehér a helyzet, hogy elektronikus formában nem keretezünk. Nem nehéz elképzelni olyan témát, ami megköveteli, hogy zárjuk le a teret körülötte, és ez a lezárás ne a közzététel helyétől függő, és így erősen esetleges, formában történjen. Gondolok itt például a ritmusképekre. Ilyen esetben mi a helyzet?

nekem nem tudsz olyan ernyős képet mutatni amit ne szeretnék:)

Válasszuk külön a dolgot.
A mesterséges képkeret vagy durvább esetben paszpartu nem jó ötlet digitálisnál, leírtuk/tam, miért. ne csináljuk.

a képarányra nincs merev szabály, ha a képen, a kép keretén belül rendben vannak a képelemek, akkor minden oké, hisz ismerünk panoráma képeket is, van a leica méret, van a digit képek picit eltérő mérete, van a roll film mérete, abból is 6x6, 6x7 6x9 és a fene tudja mi, szóval nincs erre olyan szabály, hogy mit kötelező tartani és mi a jó. ami a képnek jó, indokolható és erősíti a belső történetet, az jó.

(mellesleg eből a képből ha leveszed a feketét, nem lesz rosszabb kép, mondjuk a jobb oldalon az első magas sárga fáig vágható lenne, az már nem szükséges és a belső arányok se romlanak, sőt.)

Zsolt: Van szabály a képarányra? Ez a kérdés mindig is érdekelt és itt a keret egyik oka is. Mivel levágtam a képből amit feleslegesnek találtam valamivel pótolni akartam, hogy tartsam a képarányt. Pluszba jött a gondolat, hogy filmes hatást keltsek. Nem ismerem sajnos az erre vonatkozó szabályokat ezért is örülök, hogy beszélünk róla.
Amennyire megfigyeltem a digitális fotózásnál a kerettel sokszor a szerző egy pluszt akar hozzárakni a képhez, valamikor a kép hibáinak elrejtésére használja.

És akkor mi van Márk, ha filmesnek tűnik? Jobb lett tőle a kép? Nem.

Ott a tévedés a digitális fényképezőknél - és ennek oka, hogy sokuk soha nem dolgozott laborban és nem keretezett - hogy minden kép úgymond maga dönti el, hogy igényel-e és ha igen, milyen keretezést, paszpartuzást.
Két fő irány van, ugye az egyik az, amikor kiállítás van, ott általában egyféle keret van és egyféle paszpartu. De még ebben az esetben is van olyan, hogy a kép paszpartuja maga a fal, ahová felkerül. Elektronikusan ez csak mímelhető, mert nincs meg az a valódi strukturális és fizikai váltás, ami az alkotás és az azt keretező paszpartu és képkeret között van.

Miért paszpartuzunk és keretezünk a valóságban? Egyrészt ez főleg a fotónál használatos, meg grafikáknál, esetleg akvarellnél, olajfestményt nem szoktak paszpartuzni. Azért használunk paszpartut, mert ki akarjuk jelölni adott térben, ahová a kép a falra kerül a kép helyét. Plusz teret, mélységet, térbeliséget, vagy akár azt is mondhatjuk, időt adunk hozzá a képi üzenethez. Időt, mert ha jóval nagyobb például a paszpartu a képnél, akkor a szemlélő a befogadáskor úgymond időben is utazik, mire a képhez jut. Ez a térkijelölés hasonló a territoriális működéshez is. Adott egy kép, és nem akarjuk, hogy sután egyszercsak végetér a képszél és ott a keret is lefogja a szemet, hanem mintegy átvezetjük a képet térben. Ezért például nagy alkotók szeretik látni azt a helyet, ahova a képük kerül, hogy ahhoz a helyhez, atmoszférához komponálják meg a keretet és a paszpartut is.
MI a helyzet az elektronikus kerettel?
Úgy csinál, mintha az lenne, ami, miközben ahány monitor, annyi felbontás, miközben az oldal egysége se biztos, hogy elviseli a keret plusz kiterjesztését. Lehet keretet használni, mi is ezt tesszük, hogy elkülönüljön a képhatár a háttértől, lehessen tudni, meddig tart, de a kép struktúrájába, a kép "szövetébe" nem szerencsés beavatkozni. Nézd meg a galériát, ott a háttér a paszpartu maga, és itt sincs másképp, ez a halvány szürke az, ami a képet elemeli a sík felületben.

Szerintem itt (ellentétben sok képpel) nagyon jó a fekete rész, hogy filmessé teszi. Mert amúgy nem tűnne filmesnek. Így viszont azt hihetem, hogy az alkotó egy gazdag filmrendező. Kegyes hazugság, áj lájk.

Nem olyan ritka az ilyen. A varjú okos, megnézi magának a dolgokat. Gyakran repülnek együtt siklósokkal. :)

Nem szántam mind két repülő alakot fő témába hozni de kellett valamit írni a képhez:) a varjú meg ott volt:)

Varjú??? Kicsit olyan, mint anno a Playboy címlapján megkeresni a nyuszit... :)))

Új hozzászólás