Fijjug, én dobok mindent mindenhová, ahova kéritek, bár az adatlapotok ha jól van kitöltve, akkor simán tudtok egymásnak emailt küldeni asszem, egy próbát megérne - de nem ez a fontos, hanem hogy júli 1-től nyári szünet a rádióban, de ősztől újra van minden, szóval mi lenne, ha Jóskával is kontaktálnátok, és akár többedmagányban segítenétek életre hívni egy igazi jó kis irodalmi adást?

Sokat gondolkodtam a dolgon, és nem érzem magam elég kompetensnek, ugyanakkor más indokom nincs, hogy elzárkózzam... ☺ Zsoltot megkérem, dobja át neked az email címem, beszéljük meg mit lehetne, miről lehetne.

Igen, arra gondoltam. És ha lesz ilyen fordítós-verses adás, akár még meg is hallgatnám.

ha van kedved, időd, lehetőséged, beszélgethetnénk valamikor ilyen dolgokról akár egy adás keretén belül is...

Elárulom, hogy nem valami jól tudok angolul, viszont van egy zseniális Macmillan szótáram :) És általában igaz, hogy a formai kényszerekre iparkodtam figyelni általában a verseimben, meg ebben a műfordításban is, mivel azt vettem észre, hogy ez tartalmi finomhangolásra kényszerít.

De vissza a versedhez:
az első két sorodban a belsőrímek zárnak össze jól szerintem, és a hangulathoz talán jobban is illik a felvett mély hangrend. Amennyire érzem, az eredetiben is van egy belső rímeltetés, bár inkább szófőn. Mindenesetre az elmondható, hogy mindkét verzió így különösen dallamossá is válik.

De ha beszélünk már az első két sorról, a legnagyobb tisztelettel jegyzem, a másodikban alkalmazott kép igen megszokott, és ez nem lendít előre az egyénítésen. Evvan sajnos :) De ezzel szemben a "Bölcsőt ad a tétova kéznek" pár szóból, nagyon kevésből nagyon nagy világot képes építeni, azért is talán, mert a megszokottól eltérőn nem a kéz formázza most a bölcsőt, de benne van, és a kis megforgatás nem válik öncélú képzavarrá mégsem talán pont a rákövetkező soroktól. Bennem összeáll. Én ezeket a csúcsokat szeretem többek közt a versekben, és persze ilyenekért elnézek amolyanokat :)

köszik.

saját ötlet hiányában és a németem leporolása okán próbáltam csak meg, de mostanra már mindenütt hemoglobin illat. ezen épp csak megszáradt a 11-es calibri, mikor megláttam a szimfóniád, István, gondoltam kiparkolok én is. az én ámerikai biznisz-angolomra pont azok az agresszív kelta főnevek, melléknevek hozzák a frászt, amikkel a tied eredetije, meg a úgy en bloc az angol klasszikus (?) líra tele, úgyhogy marad a német, még ha katonásabb is a rend. most még "könnyű", de terveim szerint megpróbálkozok majd a másik iránnyal is, ott már lehet, hogy befonom a szemöldököm.
nekem ebből az első 2 sor leginkább, ha szabad nekem is, a hallgatás - válaszfal kettőség miatt, mert bár szó szerinti fordítás, a németben nincs ennek ilyan szép áthallása.
a te művedben nekem az elsó strófa, ami leginkább, meg "a sál puhája", bár szinte az egész sokkal fennköltebben hangzik nálad.

Au, ez lenne?
http://latszoter.hu/szakkor/ablak

Nekem is tetszik és én sem értek németúl. Én is azt emeltem volna ki, amit István. És eszembe juttatott egy régebbi képet, ablakkal és madárlenyomattal.

Woow :) örülök, hogy csinálsz ilyesmit! Nem könnyű műfaj, főleg Rilke-t (németül ugyan nem tudok, de sejtem :)

Nekem különösen ez a rész tetszik fordításodból:

"Bölcsőt ad a tétova kéznek,
szívük szárnyal, benne zsoltárének,
és békésen szemlélik

a kertet, milyen vad és zabolátlan,"