Egyre jobb :D

Eper placenta placcsant a betonon és fotogénen csorog mint Radnótiesque vöröslő fájdalom.

Furcsan remek erzes, ahogy reszt vesztek a jatekban, es lekoroztok finom fekete humorban. Koszonom.

Valahol most fekszik egy josearcadio, füléből vércsík szivárog, ami a küszöb és az ajtó között átóvakodva elindul egy törökökutcáján, a járdaszegélyt követve kúszik tovább, utcasarkokon fordul be és óriásplakátokra kinagyított primitív félelmek előtt halad el közömbösen, és valamikor, valahol kikerül majd szépen egy szőnyeget, hogy megérkezzen egy konyhába, ahol egy ursula készül épp az utolsó tojást felverni egy már soha el nem készülő rántottába ...

Nem is tudom, hogy mit mondjak, juj.. ez nem is egy placcs, hanem egy lőtt seb. Valakit szíven lőttek eperfagyival.