Igen, Zoli, nehéz szín, de tényleg ez volt a legkedvesebb dolog a napi színtelenségben. :) És tetszettek a cseppek is. 

Ingrid, egy idő után az embernek rutinná válik mint a reggeli kávé. És kezdesz észrevenni olyan rejtett témákat mint ez is, holott korábban lehet elmentél volna egy ilyen vizes asztalsarok(?) mellett. Pedig valahol ez is lehet izgalmas!

Gyönyörű cseppek vannak ott, kicsik, nagyok, tükröződnek is, kiváló absztrakt gyakorlatokhoz. :) Jó a narancs szín egyébként, vibráló, életteli és a nagy esős szürkeségben biztos megragadt ez a szemedben. Más kérdés, hogy nehézkés jól fotózni, olyan mint virágban a sárga, nem tudom próbáltad-e már mennyire könnyű részlettelenre exponálni ezeket.

Kevés volt ma a fény, és sok a fejfájás. Amúgy ebben a a kihívásban tényleg az a legnehezebb, hogy minden nap kell fotózni, pedig nekem hetek is el tudnak telni anélkül hogy kedvet éreznék hozzá. Remélem, nem leszek kényszeres. :)

Hja, és még mennyi lesz belőle, aztán mégis meglelted.