Alex az én barátom. Az ő örökifjú viháncolása, jókedve, gondtalansága tanított meg arra, hogy nem szabad mindig komolynak lenni, befelé fordulni.
Itt egy trükköt látunk, egy elektronikus megoldást, hisz a kutya nincs meghúzva a zoommal, csak a háttér, ami nem baj, viszont az fontos, hogy egy ilyen trükköt milyen erővel használunk és az hogy viszonyul a modellhez, a fő témához. Jelen esetben ez az effekt túlhúzódott, így konkurál a modellel, nemcsak kiugrasztja a kutyát a képből de egyben össze is préseli azt. Ez a nézőt menekülésre készteti, a szándék érthető és sikeresnek is mondható, de ha szűkebbre veszed a kompozíciót, és kisebb zoomolást alkalmazol, akkor is megjelenik ez az érzet, miközben az állat megmarad önmagának. (szőke)
értékelés:
Igazatok van, így visszanézve tényeg túl erősre vettem az effektet, nekem is fáj szinte nézni a képet.
Péter: Alexem tényleg majdnem tud beszélni, de kommunikálni azt kiválóan. :-)