A kompozíció nem véletlen. Tehát a levágás az egyetlen, ami nincs a képek, a többi pontos. 

Már többször visszatértem ehhez a két archoz. Elgondolkodtató, ahogy ebben a képi pillanatban mennyire máshol jár a két szereplő, mennyire mást kommunikálnak az arckifejezések és a mozdulatok. A férfi zárkózottan, mereven ül, a nő fesztelenül bújik hozzá. A férfi szigorúan, szinte rosszallóan néz a fotográfusra, a nő mosolyog és örül, hogy közös fénykép készül. A nő készült a találkozásra, csinosan érkezett, a férfi nem készült különösebben, talán nem is számított rá - a meglepetés vagy viszontlátás örömét mindenestre nem mutatja. A cím elárulja, hogy a két szereplő apa és lánya, de ez magából a képből is átjön. Az idős korról és a gyermekkorról, a felnőtté válásról és a családi szorongásokról mesél nekem a fotó.

Kár, hogy ott a pólón az adidas felirat töredéke, kicsit elviszi a figyelmet az arcokról. Az egész kép jobb oldalát hiányolom igazándiból, talán volt ott valami, ami nem kellett oda, és még jobban elvitte volna a figyelmet, talán szándékos ez a kompozíció. Mindenesetre ettől kicsit olyan érzése van az embernek, hogy volt ott valaki, akit levágtak a képről, ami tovább erősíti a családi szorongásos értelmezést.