A 365-be bekerült egy álom, én ott arról mondtam valamit, egészen konkrétan emlékszem, hogy a nadrágról beszéltem, hogy ha már álom, akkor az a fajta konkrétság, ami a nadrágban jelenik meg, az elvisz engem az álomból, mint élményből. Tehát az álomszerűséget jobban tudja sugallni az, ha nincsenek konkrét ruhadarabok, és erre küldte Feri ezt a képet javításként. Most túl távol kerültünk ettől az egésztől, mintha azon az előző képen lett volna egy kicsit a pocakból és a felsőtestből, most ebből a képből ezt hiányolom, két kis cingár lábika nagyon külön áll a szék karfájától. Ha jól emlékszem, akkor valami olyan volt az, hogy kitántorgok és megkapaszkodom a székben, de most pont ez a kapaszkodás élmény, az összetartozás ezzel a formával nincs meg, ráadásul tegyük hozzá azt, hogy a felső íves formához még passzolna is a pocak, tehát nem mondanék le a lábakról, egy pocak önmagában lehet, hogy kevés, nem tudom, érdemes lehet kipróbálni, de valamit még adnék a testből és nem azért mondom, hogy ezzel téged belekényszerítselek egy feladat újbóli és újbóli és újbóli megismétlésébe, de azért ha neked is belefér, akkor örömmel veszem, ha még ezzel dolgozol. (hegyi)