Teremtéstörténet
Éva teremtése (egy részét már korábban mutattam)

A két teremtéstörténeted egyben elemezzük, értékeljük, főleg a többieknek szeretnénk valami fontosat elmondani, ami Márti munkáinak jó részét jellemzi. Márti a semmiből építkezik. Ezek a képek ha a kiindulási alapjukat nézzük, semmiségek. Ahogy a függöny is, vagy a golyóstollal felírt szavak. Mindegyik esetben mondhatnánk azt is, hogy technikai trükk és nem több, elállítja az élességet és kész. No igen, de ha nem ismerjük a technikát, akkor ez az ötlet nem jön a képbe. Ez az egyik fontos szempont, hogy Márti foglalkozik azzal a képalkotó eszközzel, amit használ, igyekszik kiismerni, hogy az eszköznek ne legyen kiszolgáltatottja, hanem az eszköz, a gép szolgálja ki őt. Másrészt a világ, mint impulzus, összegzetten épül be Márti világképébe és szűr át mindent a maga szűrőin. A létező világ, a külvilág bekerül egy belső rendszerbe, azon átszűrődik, majd formát találva tárul elénk. Mindeközben mindezek a képek mesélnek Mártiról is, a helyzetértékeléséről, a belső kereséséről, szólnak a magány érzetéről, egyfajta kiszakítottságról, de szólnak az örökkévaló mindenségről is bezárva egy utcarészletbe, amit Márti kibont és általa úgy tárulhat elénk, hogy többé válik, sűrűbbé és fontosabbá, mint ami a kiindulási alap volt. Márti mesél. Impulzusok érik, és ezeket az impulzusokat a saját életén, szűrőjén átfolyatva formába önti és megmutatja. Ez Márti szerint a világ. Ilyen, nézzétek. Márti elmegy egy velnessz központba golfozni, de nem a természet érdekli, nem tükrözteti vissza az élményt a golfjátékkal, nem verbálisan meséli el az utazást, hanem fogja, és beállítja magát különböző helyzetekbe, és ez válik a valóságává a képeken, ebből épül fel egy élménymesélés.
   Fentieket elsősorban a többieknek mondjuk el, mert ez az alkotói hozzáállás másfajta értelmezési kérdéseket vet fel. Az alkotás, a művészet lényege nem a mechanikus tükröztetés, hanem az, hogy a valóság darabjait az alkotó a saját rendszerén keresztül újra összerakja, hozzáadva belső elemeket is, ezzel fejezi ki a mondanivalóját, az alkotói üzenetét, új, addig nem létező kontextust hozva létre. A két képsort együtt értékeljük 3 disznóra. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Azért még annyit hozzátennék a Gábor kedvéért, hogy nem csak egyszerű Panni szimbólumról van szó. Azért jutott eszembe Éva, mert elgondolkodtató jelenség, ha a kitárulkozó ölben a fénnyel találjuk szembe magunk. És esetleg felmerülhet, hogy itt most nem csak a szemérmes takarás eszközével, hanem közvetlenül a fény forrásával találkozunk. És most képzeljük el, hogy a fény mennyi mindennek a szimbóluma.
Én erre gondoltam, és ezért is tartottam az utolsó képet önmagában is késznek.

Az én koromban már nehézkesen rendeződnek át a mentális sémák.
De talán megint tanultam valamit.
Jó ez a kép.

Az utolsó mondatod kulcsmondat. A bátorság.

Épp erre mondtam, hogy triptichonban remek, le a kalappal.
Úgy tűnik nekem még csak ilyen szájbarágósan megy.
Magában - nekem - Panni önmagában kevés.
Bár lehet, hogy ami feljebb emeli egydül is, az pont a gesztus, hogy erre Márti rámondja, hogy ez egy kész kép, beküldöm az Estiskolának. Én sose merném.

Igen Gábor. Nem az a kérdés, hogy MIUTÁN valaki már megcsinálta, tudod-e utána csinálni. :) Odáig el kell jutni, hogy valaki kinéz az ablakon, meglátja az utat a fényekkel és eszébe jut róla Panni is. Meg Éva. Persze, absztrakt festmény is. Meg ötlet.

Kipróbáltam. Az alsót meglehetős hűséggel tudom reprodukálni az íróasztali lámpám, az asztalon tenyésző fikusz és a két ujjam segítségével. Szóval nekem az alsó önmagában egy absztrakt festmény, nem pedig fotó.

1. Az a Móricka, aki mindenhol Pannit keresi.
2. A Panni persze megvolt, hisz én is Móricka vagyok valahol, de amit nem láttam, hogy ez a Panni ép honnan került elő. Mindjárt lefotózom neked a billentyűzetemről az Y-t és ha eléggé életlenre veszem, elmegy Paninak az is.
Node ha annyira életlenre veszem, hogy már a billentyűség felismerhetetlen, akkor oda a játéka. Itt is a négy színfolt maradt, ami kiadja a Pannit, node ez -szerintem- önmagában kevés.

Gábor, aki nem ismeri Pannit. :)

A legfelső. Az alsó - nekem - önmagában értelmezhetetlen. Pont tegnap néztem vissza mások régebbi képeit. Ezt is hosszasan nézegettem (mármint a régi verziót) és nem bírtam fényképként látni. Így triptichonban kép, méghozzá remek, magában - nekem - semmi.

De a hiba nyilván az én vevőkészülékemben van. Azért járok iskolába.

A teraszomról. Melyik az első? Az, amit már korábban mutattam, ami olyasmi, mint a legalsó, vagy itt a felső kép?

Nagyon jó. Én maradtam volna az elsőnél.
Honnan fényképezted ezt??

Az első kép nekem is nagyon tetszik. :-)

Új hozzászólás