"Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába"
Ez egy nagyon messzi asszociáció. Olyan, mint egy bonsai, vágysz a természetre, de abszurd, hogy egy kőfal előtt találod meg a vágyad tárgyát. Így ebben a formában megér három disznót, szép kompozíció, de kevésbé vágy, mintsem tájkép. Ha az a vágyad, hogy legyél beszorítva a házak közé mint ez a fa, az elég szomorú üzenet. Maradjunk abban, hogy ez szorgalmi és egy disznó, a vágy leckének neki kéne futni mégegyszer. (szőke)
értékelés:
Ja, akkor már (egy ideje) előre érzem, hogy bukta az utolsó kép2 is, mert két különböző történet van benne egyszerre, és egyik elrontja a másikat. Elméletileg.
nem tudom, majd Gábor megmondja. Az a baj a verbális asszociációs lánccal, hogy minél több elemből áll, annál nagyobb az esélye, hogy a néző valahol leakad. Ez nem azt jelenti, hogy csak a direkt megfogalmazás a jó, sőt. Hanem azt, hogy például ebben az esetben a kép alkotó elemei és extremitása elviszi a fókuszt arról az üzenetről, amit Gábor leírt. Vágy a távollévő kedves után - hát, ez nekem egy városi fal előtt álló magányos fa és az árnyék képével nem ugrik be megfejtésként, mert a fa, az urbánus élet erősebben van a képen jelen ahhoz, hogy ennek az üzenetét elnyomja. Magyarán a fa és város közti kapcsoolat kiütötte a lehetőségét a más értelmezésnek az erejével.
Szerintem arra gondol, hogy nem érti az elemzést, mert ti máshogy értelmeztétek a képet, mint ő (vagy én), nem?
Gábor, fel ne add. Épp azt szeretnénk mindenkinek mondani, hogy aki nem kapott 3 disznyót, az tessen elgondolkodni a feladaton és nekifutkorászni, nem hagyni békén, hisz ennek az egész estiskolásdinak csak így van értelme.
Most mondtam el a címét, amit én csináltam.:-) Perze még kell várni egy-két hónapot a javítására.:-)