De mégis, valahol ez nagyon jól kifejezi a bagózás gyönyörűséges gyötrelmét, hiszen alig akar róla tudomást venni a bagós, hogy mit csinál, "nem fókuszál" rá igazán, csak érzései vannak, kellemes meleg barna, jó érzések. Majd később lesz csak szürke csikkeskübli ez az érzés :) most még nem, most még szerelmes piros is átjárja :))

"hiszen talán mégsem annyira ördögtől való ez" - pedig de.

Köszönöm, fiúk! Az első próbálkozások olyan sötétek, mogorvák és távolságtartóak lettek, egy kicsit közelebb akartam hozni ez a dohányos dolgot, világosabbra, hiszen talán mégsem annyira ördögtől való ez. Tiszta filterek és gyűrött cigik heverésznek. És most már biztos, hogy tényleg lejt az asztal. Az élességnek pedig külön örültem, hogy alig van belőle. Valahogy így, azt hiszem.

Az első benyomásom, hogy csúszunk le jobbra, perspektíva korrekció kellene. A második, hogy tök szépek ezek a színek. Harmadik, hogy törölgetem a szemüvegemet, olyan kevés az éles pont, no, az viszont barna, ezért fent a lámpák érdekelnek, meg az oszlop, a függöny, és szék támlája, azokat felismerem... de tök homályosak és az még tiszta szemüveggel is zavar... Nos, ez volt az én szemtúrám itt :)

Tetszik az általam is sokat alkalmazott nézőpont. Pont. Vagy írjak még többet? Nem kell, a kép többet mond, így csöndben szemlélem.

Akár akt is lehetne belőle, meztelen cigaretták relaxálnak az esti lámpafényben.