Hozzászólások

Andi, nincsenek tárgyi emlékeim, rajzolni lehetne mondjuk 4 igenes szavazást vagy taxissztrájkot, vagy azt a mittom mi Balázst, aki belügyérként lógott ki az ablakon, de egyelőre nem ugrik be semmi más, és nem csak tárgyi szinten, de személyesen sem. Főleg, ha hozzáveszem, hogy mondjuk lefotózhatnám anyám nyakláncát amit Sydneyből hoztam neki 97-ben, de mire mennénk vele a feladat szempontjából. Nem sokra, mivel a lényeg az lenne, hogy valami "aha" élményt is adjunk egymásnak. Márpedig ami túl személyes, azzal ez nem jön be.

Nagyon jó ez a kép, bizony vannak eltérések, csúszások egyes térségeknél, vagy hogy ne maradjon említés nélkül: én 30 évesen vettem walkmant, hogy bicajozás közben tudjam hallgatni a 80-as, 90-es évek kazettáit.

István, nekem vannak gyerekkori fotóim, amiken még ilyen képhibák vannak, egyrészt azért került a képre ez az effekt, másrészt fokozni akartam a giccset. :D
A képen a haj nem természetes, nem szoktam így hordani, legalábbis pontosan 2002 óta nem hordom így. :D A walkman saját, 1998-ból, a felső nyaklánc 1997/1998-ból. Óra, kantáros nadrág, nyaklánc, gyöngykarkötő... hát igen, lehet szeretni is azt a korszakot.
MP3 lejátszóm nekem nem sokkal a discman korszakom után jött, 2004/2005-ben, ami nagyon rövid volt, mert szerintem nagyon ratyi dolog volt, nem lehetett mozgás közben hallgatni, pedig olyat kaptam, ami rázkódásvédelemmel volt ellátva és MP3 formátumot is játszott, újraírható CD-ről.
Amúgy igen, vannak eltolódások, nem csak korosztályban, de régióban is. Más volt nyugaton és más volt keleten a 90-es évek egyes szakaszai - gondolom országon belül is, tekintve arra, hogy Ausztriából mi mindent lehetett vásárolgatni akkoriban. De Amerikában discman már sokkal korábban volt, 80-as évek közepétől, míg itt inkább a 2000-es évek fele lett jobban elérhető (főleg árban). Vagy pl Prozac-ország c. könyvben a főszereplő a 80-as évek végén, gyerekkorában Oreo kekszet evett, de mi a 2010-es évekhez tudjuk kötni - főleg manapság van Oreo mánia - bár ma már minden mánia van, régebben sokkal jobban rá lehetett kattanni dolgokra, mert nem volt olyan sok minden. :)
Azért is adtam ezt a feladatot, kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan gondol vissza azokra az évekre. István, ha gondolod te is találj ki valamit. ;)
Zsolt, nem emlékszel az életed 20%-ára?!?! :))) Jó, nekem az az évtized életem 37%-a. Fotózz bármit, amit akkor szerettél, vagy nagyon utáltál! Biztos van olyan. :)

90es években még bőven walkmeneztünk, akkor lett igazán általános, még nem jött ki az MP3 lejátszó, az csak valahogy az évtized végén, és csak 10 évre rá lett általános.
És szerintem (bocs hogy beleszólok, de) meg kell oldanod valahogy a 90-es éveket... ez a vállalás, és ez a feladat... :)) Különben kapod majd az önportrékra a cicás fotókat, mert hogy az az én cicám amúgy... :))))

Hát, ha hozzáveszem, hogy a walkman 80-as évek, a kárcóra is kábé, a Kriszta tiszta gyagya Mézgagéza haj is akkori kábé, szóval nekem ez a 80as évek, de megérdem, fiatal vagy és üde, szóval ami nekem a 80-as, az neked a 90-es. Mellesleg bajban vagyok a feladattal, mert nekem a 90-es évek egésze a totális feledésbe merült, semmi érdemleges nem történt, nem tudok hozzá kapcsolni. Kérek engedélyt korábbra merülni. :)

Nem gondoltam volna, hogy a kilencvenes éveket lehet boldog nosztalgiával is szemlélni... :) De lám, a fotó tartalma ez!
A képi matéria effektje viszont inkább valami korábbit idéz, korai 80-as évek, vagy még korábbi... Kell egyáltalán ez az effekt?

Új hozzászólás