van-nincs? kint-bent? ő-én?

Annak örülök, hogy Dénes korai fotóit megnézve az Estiskolán és ezt a mostani fotót, eszünkbe jut, hogy Dénesnek volt egy pre korszaka, amikor az terjedt, hogy ő nagyon erős mozgófilmeket csinál, és emellett még fotókat is, de filmben erős. Be kell valljam, hogy nagy mértékű változás van a közelmúlttól számítva, mert egyre összetettebbek Dénes állóképei is. Itt ennél a képnél ő nyilvánvalóan észrevett valami tükröződést, és ő nem az az alkotó, aki photoshoppal pörög és műfüvet szerkeszt a képre, hanem ő az, aki a valóságot és annak abszurditását figyeli meg, és itt ezzel egy kollázs rendszert hozott létre, és emellett hogy ez létrejöjjön, Dénesnek várnia kellett. Egyrészt talán a pillanattal is hosszabb időt töltött, de ez az idő egy belső időt is jelez. Ettől, hogy ebben a tájban az előtérben egy árnyékra rátükrözteti a rókát, aminek az irodalmi, vagy álom szimbolikája is erős, de a folthatása is, a nyitott szája, az egésznek ettől van egy félelmetes álomszerű üzenete is, az édessége mellett. És ez az, aminben a Dénes olyan nagyon érzékenyen tud, amitől dénesiek a képek, ő gyakran rátapint ezekre a határmezsgyén működő történetekre, amiket eddig mozgófilmekben láttunk, úgyhogy nagyon örülünk ennek a sűrítésnek állóképbe. (szőke)
értékelés: