Ez a képem 2 éve készült, Pozsonyban. Eredetileg egy barátom lánykérését kellett hogy fotózzam, és úton a helyszínre nem tudtam nem megállni a téma előtt. Nem azt akartam megörökíteni, hogy a bácsi egyedül van, hanem azt, hogy nincs egyedül, de nem törődnek vele.
Szia Csaba, üdv a téren! Előre mondom, várom a munkáid, első lecke, bemutatkozás és egyebet is, hajrá, toljad! Jók a képed ritmusai, a bácsi hátának, testének görbülete és az épületé, jól rímelnek egymásra, a szituáció is érthető, leirat nélkül is működik, jó, hogy megvártad, hogy legyenek emberek és jó helyen is vannak. Talán annyi, hogy picit a tónusok kopogósak, kevéssé vettem volna kontrasztosra, mert szerethetőbb, érzelmesebb lenne, így most a keménysége a nézőt orientálja is, ami nem nagy probléma, csak a sötétekkel most az alső régióban, ahová nem jön sok fény, be is bukunk picit. De ettől még ez egy príma meglátás és szocio. (hegyi)
értékelés:
Üdv a Téren Csaba!
A fő alaknak szánt koldust kicsit deríthetted volna utómunkával, akkor jobban látható lenne, hogy róla van szó, most bármilyen furcsa is , de kicsit szerintem el van dugva a képen. (Hegyi pedellusnak van jó videóanyaga, hogyan tudod ezt technikailag jól megoldani, ha kérdéses lenne) De van valami más is. Szégyenszemre nekem nem annyira a "bácsi" társadalmi viszonyai vagy valósága érdekes itt, hanem az a ritmustöredék, amit a görbén álló ember, és az a felső ív ad.