Az a baj, Gábor, hogy tisztában vagyok vele, hogy te az utómunkát feleslegesnek tartod, mert azt hiszed, valamilyen fals gondolat alapján, hogy a kép már akkor kész van, amikor exponáltál. Senki fotós ezt neked nem támasztja alá, aki ilyet mondott, annak nyugodtan mondd azt, hogy én üzenem, hogy marhaságot beszél. Valamiért nem lehet téged az utómunkára rávenni. Ennek a képnek ott van az egyik problémája, hogy a mély tónusok, az árnyékos részek annyira sötétben vannak most, hogy nem lehet jól kivenni az egészet, és így inkább grafikai formává válik, mintsem felismerhető növényekké, nagyon kopogós. Lehet, hogy lenne olyan időpont, amikor másik irányból jön már a fény, és akkor lehet, hogy egy jobban megcsinálható kép lenne. Ha már így történt, akkor utómunkában ezen valamennyi finomítható. A másik, ami ennél is fontosabb probléma az a kompozíció. Túl sokat akarsz egy képen megmutatni. Meg akarod mutatni a majdnem kiszáradt magas fákat is, meg a kis tujákat is, meg a kis pompom virágokat is, amik a kép aljához szorultak, de így most az egésznek a közepe pont egy érdektelen rész lesz, maga a pázsit, ahogy megyünk bele a bokros részbe, minden szétesett. Gondolom én, a saját kertemből levonva a következtetést, hogy a kép egyébként értelmes növényekkel folytatódhatott még jobb oldalon, az lenne az izgalmas. Ennek a képnek a fele használhatatlan, méghozzá a bal oldali fele, nem érdekes. Azok a fák így, ebben a formában nem izgalmasak. Az lenne izgalmas, ami a kis növénykékkel létrejön, ez a tipikus angol kert. Akkor tessék ezt megmutatni. Ha eldöntöd fejben, hogy mire megy ki a fuvar, akkor azt kell exponálni, ez így, ebben a formában túl sok képi elemet tartalmaz, és így egyikre se jut kellő figyelem. Mivel ennyire el voltam késve az elemzéssel, azt mondom, hogy ha jövőre ugyanitt jársz, próbáld meg nekem szépen megcsinálni, megérné. (hegyi)