Egy furcsa barnás tónus van jelen a sorozaton, ami olyan, mintha egy múltidéző anzix lenne, egy régies képsor. Ha képsorként tekintünk erre a kilenc képre, és benne van az is, hogy ezt rövidfilmként definiálta az alkotó, de mindegy is, mert ha ez egy film, akkor ezek snitthatárokat jelölnek, és akkor is fontos az, hogy melyik snitteket hagyjuk meg. Én végigmennék szívem szerint ezeken a képeken, hogy melyiket hagynám meg a sorból.
   Az első kép értelmezi a helyzetet, tehát ez egy fontos kép. A második képet nem érzem ebben a helyzetben elég erősnek, de a harmadikat meghagynám, ami jól értelmezi a két ember helyzetét, ugye ráközelítettünk erre a témára. A negyedik kép is erős, közel került egymáshoz a két figura, az ötödiket nem tartom ebben igazán továbblépésnek, a hatodik megint erős, a két figura külön helyet keres magának a pecázáshoz, a következő a kutyával egy új figurát beléptetve, megbontva ezt a kapcsolatot megint egy erős kép, és utána a következőt megint kihagynám, az utolsó pedig megint maradna, mert megint nyugalom van, és pecáznak a gyerekek. Tehát egy szűkebb, pontosabb dramaturgia, és én feladnám ezt a barátság-témát még, hogy foglalkozzunk vele, mert a két gyerek kapcsolatát látjuk, és jól értelmezzük, de azt kell, hogy kérdezzük, hogy ebbe hol kapcsolódik az alkotó, hol van ebben a Vedres Ági? Mint kívülálló, mint vágyakozó, aki mindig is vágyott egy ilyen történetre, szóval azért mondom a dramaturgiát, hogy ezek legyenek először fejben letisztázva, hogy ki vagyok én ebben a történetben? Két disznó és ismétlés. (szőke)
értékelés: