Most már több mint két év elteltével azt hiszem, hogy a Zsolt nevében is mondhatom, hogy nagyon is van értelme azoknak az alkotóknak a munkáit megfigyelni, akik visszatérően akár többször, akár folyamatosan újradolgozzák a házi feladataikat és nem mi miattunk, nem azért, hogy gyűjtsünk kismalackát, nem azért, hogy valamilyenfajta sorrend létrejöjjön közöttünk, hanem nagyon is érezhető az, hogy belső folyamatok, belső érési folyamatok generálódnak. Talán ha így nem érthető, másként azt szeretném mondani, hogy Medvegy Bara első lecke portré arc nélkül képét a Performance-t nem tudta volna elkészíteni akkor, amikor ideérkezett hozzánk. Eltelt egy hosszú folyamatos, belső érlelési folyamat, nagyon mély és nagyon kemény mondatok hangzanak el, ha visszanézitek, vagy visszanézi ő a saját munkáit önmagával kapcsolatban, a világgal való viszonyában, viszonyaiban, hiszen nagyon sokáig egy hálás és hűséges modellen keresztül kommunikált, maga a fotós pedig folyamatosan a háttérbe vonult. Most érzékelhető egy elég erőteljes változás, ahol a nő, a színpadon megjelenő nő, a kitárulkozó nő, az alkotónő, a táncosnő látható, az árnyékjátékkal úgy dolgozik az alkotó, hogy közben beszédes és jól értelmezhető gesztusokat, táncos mozdulatokat, mozgásszínházi mozdulatokat használ. Tudatos az építkezése a kiválasztásnak, az árnyékkeresésnek, mert a talán szauna, vagy öltöző előtérben, vagy folyosó előtérben a függőleges falfelületek, a belső fény oly módon torzítja el az emberi alakot, amely még jobban ezt a kihívó, szinte tangószerű táncmozdulatot erősíti, húzza alá. Természetesen, ha a tangó itt említődik, akkor ebben mindig valamilyen módon ott van az érzékiség, ott a van a női és a férfi habitus, egyértelműen egy nőies és egy kihívó képet látunk. A kép még egy fontos erénye hogy egészen puritán eszközökkel, szinte három soros vers szintjén próbálja mindezt megfogalmazni. Tehát nem látunk fedetlen testfelületeket, nem látunk naturalisztikus jelzéseket a szexusra, viszont a gesztusrendszerrel és a formavilággal egyrészt hozza megint csak a tőle megszokott vibrációt, másrészt pedig nagyon is könnyedén, mint egy akvarellel megfogalmazza ezt a most egy ideje érzékelhető pozitív változást a nőiségben. Három disznó. (szőke)
értékelés:
nekem is kell az a pad, olyan mintha repítene valamerre mint egy gőzös:), azért lehetne ez a kép akár az egészalakosban is.
ja lehetne ott is :D de még pár helyen :)