Karácsonyi nátha jóvoltából az eheti Mole helyett muzsikaszó hallható és fikázható.
Meghallgattam. Illetve épp hallgatom. Eddig minden zene passzol. A dzsinglebell sötét verziója jobb, mint az eredeti. A következő szám is tetszett, egyiket sem ismertem. Janis Joplin természetesen megvan, a gitárszólós Bach fúgás részek miatt kedvelem. Az American woman ismerős volt, de utána kellett olvasnom, kanadaiak, talán Vietnam ellen tiltakoznak, ilyesmi. A francia szöveg kifogott volna rajtam, de szerencsére volt benne ismerős, igy megtaláltam Serge es Brigitte duettjét. Doors mindig jó. A B-52 majdnem kifogott rajtam, kábé annyit értettem belőle, hogy rock lobster, ami nem tűnt értelmesnek, valami Stray Cats szerű rockabillire tippeltem, de annál meg punkabbnak tűnt. A robotos viszont nem lett meg, túl sok találat arra, hogy ördögi robotok kiirtanak minket. A Black hole sun ismerős volt, de nem tudtam volna megmondani az előadót, ráadásul világeletemben black old sun-nak értettem. A Joshua fit ... volt az első jazz sztenderd, amit Nagydé és kiszenekara megtanultak, túl sok feldolgozás, hogy megtalájam, Al Jarreau vagy Bobby McFerrin volt a tippem. Szerintem az utóbbi, jól szólt. Az istenes dal is rémlett, de Joan Osborne semmit nem mondott eddig. A glóriás punkokat nem találtam meg. A japán dzsinglebell meg szépen keretbe helyezte a műsort. Szóval köszi, bár eredetileg csak csukott szemmel akartam egy órát hallgatni, végül itt keresgéltem végig.
A robotos címe Yoshimi Battles the Pink Robots, eloadoja The Flaming Lips. A gloriás punk néni meg Patti Smith, akit Zsolt múltkor Amanda Palmerrel kevert össze, nem ok nélkül.