Szép kis ilúziók, mondhatom!
Bár oly igaziak, mikor gondolom...
Már csak ilyenek ezek a vágyképek,
aztán majd az egészen átlépek...

Az érzelmek sűrű erdejében járva
gondolat-vadak űznek csapdába,
Adnak szép álmokat, s vágyakat,
miket kergethetek,
         s nyomhatom ágyamat.

Kibillent a mérleg mutatója.
Visszatérne, de nem tudja, hova.
Kétségbeesve próbál nem zuhanni,
de ő is egy gondolat csak, más semmi.

Gondolatok! Hova tart ez, hova tart az?
A mosolygó-ház felé éppen hol tartasz?
Szanaszét szakadt ego-énem darabjai
vajon mikor fognak egészen szertehullani?

Hiszen nem kell, hogy széthulljanak!
Elég, ha vezetésemmel összefognak!
Egy csapatbe tömörülnek mindnyájan,
így, együtt alkotva egységes nyájat!