Elsősorban annak nagyon örülök, hogy Camilla elindult a szoció felé, a realista helyzetek megmutatása felé is. Nagyon szeretem ezt a képet, de ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy tulajdonképp ez egy filmes, vagy színpadias helyzet. Ez egy instruált, instruálható - még ha ellesett, akkor is – jelenetszerű szituáció. Hiszen ebben nem a modell beállításai, ívei a fontosak, hanem a helyzet, a csenés világa, a vágy világa. Ez azt is jelenti, hogy az ajtón kívülről világító, vagy vaku, vagy erős fény nem segít a misztikumnak, nem segít a mese-spájznak. El kellett volna helyezni előtte, vagy megismételni ezt a szituációt még egyszer. Meg lehet különben, mert szerintem Camilla kislánya fantasztikusan instruálható, meg kellett volna ismételni ezt a helyzetet úgy, hogy bent a hűtőszekrény környékén elhelyezni egy kis állólámpát, olvasólámpát, azt valahogy reflexeltetni a hűtőszekrény mögötti, tehát a mellettünk lévő falfelületre, amit sejtek, mert a hűtőszekrény odalóg be, onnan visszareflektáltatni fényt, mert így most mindaz amikor kezünkbe vesszük a régi befőtteket, az évszámos befőtteket és átcsillog, átragyog rajta a fény, az most egy sorjázott ÁFÉSZ bolt oldalsó szobájává válik. Tehát miközben zseniális az ötlet, zseniális a megfigyelés, nincs végigvezetve rendezői szempontból mindaz a geg, amit ez a fénykép ad nekünk. Pedig megérné. Tehát én igazából arra sarkallnám Camillát, folytassa ezt az utat, csak megfelelően készítse elő. Lehet Mesevirágot instruálni szerintem. Ismétlés. Én csak kérdezem a Camillát - szól bele Hegyi -, olyan befőtt nincs ott a nagymamánál, ami így össze van aszódva teljesen kövesre? Mert én azt szeretném... azok megérnek egy elgondolkodást, vizsgálódást. (szőke-hegyi)