Folytatjuk az előző adásban megkezdett ismerkedést, most úgy istenesen, mi ketten, a hites, meg a tetlen.
Na, meghallgattam, sok minden eszembe jutott közben, de mire ide jutottam, elmúlt. Én elvileg világnézetileg másik oldalon volnék, de nekem szimpatikusabb a hívő csóka beszéde, mint a szakállasé. Szerintem ebben a témában nem az Imihez hasonló őszinte hívőkkel vagyunk vitában, hanem a hitből hatalomtechnkai eszközt fabrikálókkal, a hitet és hívőket kihasználó világi és nem világi (dehogynem) csoportokkal. A hit segíthet az egyénnek, lehet rá katartikus vagy felemelő hatással, de védtelenné is teszi a manipulációval szemben. Ez utóbbi az, ami vélhetően nem homok a gépezetben, kivétel a szabályosságban, hanem szükségszerű velejáró. Ahol hit van, ott szentségelni kell (mármint elvont, szentség fogalmat bevezetni). És ez magával hozza az álszentséget, enélkül az nem létezne. És ez az, ami mindenféle (vallásos) hitet hiteltelenné tesz szerintem.
Amúgy a vallási élményt fizikai beavatkozással (agyi stimulálásal vagy varázsgombával) kiváltani, az nem feltétlenül ellenérv Isten létével szemben. Én Imi helyében ezt úgy magyaráznám, hogy a vevőegységet érzékenyíti az agyadtól függetlenül létező isteni jelenlétre.
AU, köszi a jelzést. Imivel igyekszünk úgy műsorozni, hogy ha van kapcsolódás a hit-hitetlen kérdéshez, akkor beszéljünk róla - és természetesen, ha Imi egy vérnősző hallelujafan lenne, akkor nem lenne műsor sem, és igen, Imi úgy hites, hogy élni hagy és kétkedni, és ez jó.