Nagyon szeretem ezt a képet azért, mert a hiánnyal dolgozik, és mégis jelen van a szereplő. Jelen van a kis pöttyös cipővel, jelen van az eldobott cigarettával. Tehát a jelenlétet olyan módon oldja meg, minthogyha egy szellemvilágból köszönne vissza. Nagyon furcsa érzés ez a fajta megfogalmazás. Ami számomra egy picit kérdéses, az a nézőpont, a kamera síkjának megválasztása. Én legalábbis biztos, hogy egy picit lejjebb vittem volna a kamerát. Itt érzek valamilyen bizonytalanságot, vagy lehetett volna följebb is vinni, mindegy, mind a kettő valamilyen irányba elvitte volna ezt a dolgot, és határozottabbá tett volna azt, hogy milyen üzenetet akarok mondani. De az első lecke portré arc nélkülre nagyon jó ötletnek tartom pontosan azért, mert két év alatt itt nagyon sok első leckével találkoztunk már, szinte hát ugye a legtöbb első leckét láthattuk, vagy a legtöbbféle beköszönést. Ez egy olyan beköszönési forma, vagy ez egy olyan mód, ami újdonságot hordoz, és ennek nagyon örülök, hogy úgy készítünk portrét, hogy nem vagyunk rajta a képen, és mégis jellemző ránk. Tehát én ennek örülök, úgyhogy én a három disznót megadom, de ez a döntés azért nem árt, hogyha meghozódik ezzel a perspektívával. (szőke-hegyi)
értékelés:
köszik:_)