"-Egyem a szívét. Ő is karácsonyos, mint én. -Az. Egyik karácsonytól a másikig él. Nem tudtam lebeszélni a danolásról. -És milyen jól tette, hogy nem hagyta magát! Én köszönöm!"
   "-Csodálkozva hallgatta vissza a saját hangját, aztán meséltem neki h miért fura, de mi ilyennek halljuk őt. -Én ezt 30 évesen tudtam meg, ő 7 . -Sokkoló elsőre, de segítheti a hangképzésfejlődését a visszahallgatás. -Aztán már Csipikét is hallgattunk. -Látod, mit tesz a technika fejlődése! -Ezt is megértük. -Csipike egy kötelező ópusz. -Én mai napig rosszul vagyok, ha visszahallgatom a hangom. Mondjuk sokszor nem kell, de ha mégis...uhh. -Tudod, erre mit szoktam mondani? Hogy 'most mit szólsz hozzá, mi mind ilyennek hallunk téged'. -Sajnálok mindenkit ezért. -Megszokható. Én például szeretem ha mesélnek, még ha az én vagyok is."