Izgalmas az a torzításos játék, amelyet a háttérben az emberi kezekkel hoz létre a készítő. Egy előtér-középtér variációval dolgozó képet küld be az első leckére, amelyben érdekesen, központosan, jól élességet állítva ez az esztergált gyertyatartó-forma és rajta a gyertya, mint egy felkiáltójel, egy karmesteri pálca irányítja ezt a képet. A háttérben ezek az elúszó szellemformák pedig egy kicsit megbontják a ritmust. Nekem az a problémám ezzel a képpel, hogy maga a képzőművészeti forma, a gyertyatartó, és a gyertya formája olyan, mintha kicsúszna lefelé a vízszintes keretrészből, tehát amennyire lehet ez egy prekoncepció, hogy ismerje az ember ezeket a gyertyatartó-típusokat, nagyon jó lett volna, ha a kép alját megállítja a gyertyatartó talpa, amely nyilván ennél szélesebb és szétcsúszik a talajon, hogy tartsa magát a gyertyát. Tehát énnekem annyi a problémám, hogy jó lett volna, ha ez megoldható, hogy a gyertyatartó alja jelen legyen ezen a képen. Kettő disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:
Köszönöm Zsolt, igen a kitakarásra gondoltam, azt kellett volna csinálni (kislámpa volt, hosszú expóval, hogy a kezeimet legyen idő "belengetni"). Igazából csak az elemzés után tudatosult bennem, hogy mi az, ami ebben a képben engem (is) zavar. Na mindegy, most már digitálisan leárnyékoltam az alját, tényleg jobb lett, de persze ha eredetileg figyelek erre, úgy lett volna az igazi.
A fekete textilt megjegyzem, hasonló helyzetben hasznos lehet! Köszi a tippet.