Az egész képsorozatra egy nagyon erőteljes, szinte ORWO hangulatú, kiégett, vöröses, furcsa, 60-as évek végi, filmes pszichedelikus hangulat jellemző. Ezt elsősorban ezek a kiégett színek adják, amelyek nyilvánvalóan erős érzékiséget kommunikálnak a képen keresztül. A képeken egy kávéházi mikrokörnyezet csomó piktogrammal, jelzésekkel, szimbólumokkal, erőteljesen pop-artos hangulatban egy kis történet jelenik meg. Ez a történet, én úgy gondolom, hogy aránylag összetett módon van ábrázolva, bár a sorrenddel nem teljesen értek egyet. Véleményem szerint ezek az egészen közeli élmények, ezek igazából pont az első képpel záródhatnának, ahol valamennyit még így is, szégyenlősen eltakarva, egy ember kapcsán megfigyelések csokrában láthatunk. Tehát én felcserélném a sorrendet, és az első képet az utolsó helyre raknám, és felvetődik bennem az a kérdés is, hogy ez nem képriport-e.
Lehet áttenni a képriportba - válaszol Hegyi -, bár én azt gondolom, hogy ahhoz még a történetből többet kell megtudnunk, hogy riport legyen. Viszont a barátról sokat megtudunk.
Így van. - veszi vissza a szót Szőke - tehát én ezt ugyanakkor egy őszinte és bátor vállalkozásnak gondolom, javaslom, hogy ebben a fajta világban, ha már megízlelte ezt a Viktória, akkor mélyüljön el. A három disznó megvan, és ha ezt a házi feladatot még tudja bontani a maga módján, akkor nyugodtan foglalkozhat ezzel. (szőke-hegyi)
értékelés:
Az nem rúzs, az a testfesték, amivel a szívecskéket rajzoltuk. :) Köszönöm a hozzászólást.