Ezt mi nagyon szeretjük, ezt a képet, és nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hogy ezeket a saját történetében a Bara megtalálja és megtisztel bennünket azzal, hogy beletekinthetünk az ő mikrovilágukba a kisgyermekével. Nincs mit hozzáfűzni ehhez a képhez, mert hiszen az eddigiek alapján is jól látható, a telefonon tükröződő arc, a kisgyermek félig kitakart felülete az arcánál, és minden.
   Arról mesélj – így Hegyi -, mert a kommentárokban van egy kérdés, és én ezt szeretném, hogyha segítenél megvilágítani, hogy ugye ez nem egy centrális kompozíció, hanem erősen balra komponált kompozíció, és ez egy vita volt a kommentárokban.
   Ami visszahúzza ezt a balra bukó felületet – magyarázz Szőke -, az pontosan az, hogy az a kinyitható kis rádiótelefonka-tükör, vagy én nem tudom, hogy hogy jön létre ez a dolog, az egészen a kép bal oldalára van tolva, és a benne tükröződő furcsa kancsal tükröződés az pedig visszacsavarja a jól látható emberi arcot. Ez az erőteljesen balra tolj helyzet, ez löködi, és csinál egy a képen nem látható, de talán úgy mondhatnám, hogy egy vízszintesen balról jobbra forgó kört. Ugyanis folyamatosan Bara kislányára nézünk, majd onnan a tükörhöz, és annyira fojt bennünket a bal oldal, hogy rögtön utána átnézünk a jobb oldali háttér felé, de a szemünket már ez a háttér löki vissza a kislánya arcához. Ez a nyughatatlanság okozza ennek a képnek a dinamizmusát. Ez egy nem látható, vízszintesen működő, balról jobbra forgó kör. Három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: