Önfejű gyermek voltam. Anyám mindig kérdezte: Kell, hogy mindig tied legyen az utolsó szó? És kell... azóta is. Az életemben volt egy defekt. Ott elvesztettem valamit, amit azóta is keresek. Túl fiatal voltam akkor, hogy megértsem az üzenetét. Gyermekeim anyja vagyok. Szeretem őket. Betakarom, megsimogatom mindkettőt, de már megyek is tovább. Mert nekem nem elég az otthon nyugtató melege. Nem elegek a meghitt esték, kézenfogós erdei kirándulások. Az eszem már máshol jár, a lábam az itthoni tájat tapossa. Meg akarom menteni a világot... de még a sajátomat sem sikerült megmenteni.
Bóka László: Ki van jelölve a helyed
"Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelőlve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled."
erre csak most akadtam rá, de nem tudok szó nélkül elmenni mellette. nagyon-nagyon tetszik!