A kép valószínűleg, ugye jól sejtem, hogy Erdélyben készült, abban az időszakban, a mögöttünk lévő tél időszakában, ami 2008-ban elég hosszúra és 2009 elején elég hosszúra változott. Elsősorban lelkileg. És én azt mondom, hogy ez a kép, mint tájkép nagyon is közvetíti ezt a - hát hogy is mondjam, bár utat látunk a képen - kiúttalanságot. Tehát nagyon erősen megvan a befelé fordulás, az elgondolkodás. Ezek az elmosódott foltok a XIX. századi festészetet idézik, a mozgás, mint belső filozófia van jelen ezen a képen. Nem az itt a kulcs, hogy egy biciklis, vagy egy autó, vagy bármi át kellene, hogy haladjon, hanem éppen az a fajta kiúttalanság, az a fajta Három nővér hangulat, amikor Moszkvában várják, hogy valaki megérkezzen, az időtlenség, a belső perceknek a monoton kattogása, amit a tél folyamatosan egy önértékelésre késztet bennünket, azt véleményem szerint ez a kép nagyon is jól ábrázolja. Akár még az is lehetne a címe a Buszra várva helyett, hogy Godotra várva, mind a kettőnél ugyanaz az érzet lenne meg. Úgyhogy ezt a képet én nagyon szeretem. (szőke)
értékelés: