Ágnestől már kaptunk üzenetet abból a helyzetből, ahol ő él, és ez ugye Erdély, a Hargita. Nagyon személyes érintettsége van számomra ennek a képnek, azért mert aki már utazott Erdélyben busszal, az tökéletesen tudja, hogy micsoda kiszolgáltatottság is egyben ez a buszutazás. Mennyire szürreális élményekkel kecsegtet, amikor éjjel Zámbó Jimmyt hallgat teljes hangerőn az oda-vissza játszós Blaupunkt magnón a busz hangszóróból, miközben a történet másról szól. Ez a fajta kettősség itt is megjelenik. Nem csak azáltal, hogy egy tükröződéses helyzetet látunk, hanem azáltal is, hogy a benti technikai helyzet jelzései azok nagyon is jól kontrasztba helyezik azt a tájat, amit ráadásul ez az ismétlés, és ezek a tükröződő felületek föl is erősítenek. És vica versa működik ez a dolog, mert a felerősített jeleket olyan szinten transzponálják ezek a történetek, hogy más értelmezést kapnak maguk a formák is, amik keretezik ezeket a technikai formákat. Tehát ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, nagyon jó meglátásnak, személyes élmény felmutatásnak és én azt gondolom, hogy nagyon jól teljesíti ezt a leckét. Arra így félve hívom föl a figyelmet mindenkinek, hogyha a leckének érdemes a felhívásait és a nyitó filmjeit és szövegeit megnézni és elolvasni, mert ebben van egy Dévényi Ádám dal és azt hiszem, hogy ha ehhez visszatudunk kanyarodni akkor ez a kép, vagy ennek a képnek az érzelmi rendszeráhez ez a dal igen jól van pásszítva, hogy énekelgethetjük, dúdolgathatjuk magunkban. Hogyha ez egy fokmérőnek nevezhető, akkor ezt a leckét nagyon jól teljesíti, három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: